Oldal kiválasztása

A Netflix nagyon rápörgött  Vajákra, nem is csodálom, hiszen több száz millió dollárt költött a jogok megvételére, és a sorozat első két évadára, így érthető, hogy szeretné bővíteni a világot, és elkell ismerni, van bőven mit.

Geralt (Henry Cavill) előtt ezer évvel járunk, amikor még a tündék uralkodtak a vidéken, és vajákokról még csak hírből sem hallottak. A tünde királyságok azonban háborúban állnak egymással, és az őket védelmező klánok olyan szigorú szabályokkal védik őket, hogy akár az életüket is feláldozzák értük. Merwyn (Mirren Mack) hercegnő bátyja irányítása alatt áll, aki házasság révén akar békét hozni királyságába, és nem akarja felismerni, hogy húga tudása, és jártassága a tünde történelemben sokkal nagyobb hasznot hozhat számára.

Éile (Sphia Brown) a saját klánjából önként távozó harcos, most Pacsirtaként él, és dalaival mutatja be a világban élő tündék sanyarú sorsát, a nélkülözést, és hogy a háborúskodás és viszálykodás csak ront mindenki életén. Ám nem várt árulások következtében össze kell fognia a kutya-klán volt tagjával, Fjall-al (Laurence O’Fuarain), és egy olyan küldetésre indulnia, ami legjobb esetben is halállal várja. Útjuk során azonban új harcostársakra lelnek, és még a trón mögött megbújó valódi hatalom birtokosára is fény derül.

Nagyon izgalmasan hangzik A vér eredte, ám erre a történetre mindössze négy epizódot szánt a Netflix – a korábbi hat helyett – és ez nagyon meglátszik a széria minőségén is, de persze a rossz rendezés, gyenge minőségű forgatókönyv, szerethetetlen karakterek és az érdektelen konfliktus is rendesen hozzájárult ehhez. Az első két epizód egy hosszú-hosszú vergődés, amiben a néző próbálja összerakni a részleteket, rájönni ki-kicsoda a történetben, és amúgy tulajdonképpen mi is a célunk?

A harmadik epizódra legalább az utóbbi kérdés kirajzolódik, ebben sincs sok köszönet, mert cserébe láthatjuk hőseink útját, az állandó utálkozást, ami annyira ócska és elcsépelt, hogy egy 80-as évekbeli budy cop film is elszégyellné magát rajt. De legalább láthatunk szép ruhákat, szép sminkeket, és még annál is szebb díszleteket, mikor Merwyn hercegnőt és udvarát látjuk, meg egy tonna teljesen érdektelen politikai intrikát.

A negyedik epizódra végre hőseink elérik utazásuk végét, ahol rendkívül klisés írói önkények armadáját szolgáltatják a nézőnek, plusz egy kidolgozatlan szerelmi szálat – na, ehhez kellett volna az a plusz két epizód, mert akkor lett volna értelme.

Mindent összevetve A vér dala ócska, ötlettelen, érdektelen, de legalább szép a kivitelezés, plusz Michelle Yeoh Scían szerepében ismét megmutatja, hogy elképesztő harcművészeti és kardforgatási tudással rendelkezik, miatta éri meg kizárólag megnézni a hála az égnek csak egy évados szériát.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.