Oldal kiválasztása

Az, hogy Transformers rajongó vagyok, egyáltalán nem túlzó kijelentés: én vagyok az az elvetemült, aki blue-ray lemezen őrzi az első két filmet, aki akkor is megnézte a folytatásokat, mikor pontosan tudta, hogy gyalázatok lettek, aki az összes animációs produktumot végignézte, és minden, még a Nintendo Wii-re kiadott játékokkal is játszott. (Bónuszként még Orlissával is megnézettem az első Transformers filmet!) Úgyhogy amikor megláttam, hogy a Fumax Kiadó bizony magyarul is kiadja az Éljen Megatront!, na, hát akkor madarat lehetett velem fogatni, és bár közel sem az kaptam, amit vártam a kötettől, mégis pont ebben rejlik az igazi varázsa.

Az Álcák egy összehangolt támadás keretében elfoglalják és porig rombolják New Yorkot, de itt még nem állnak meg, mivel támadásuk az univerzum minden zugára kiterjed, és egyúttal végleg el is pusztítják az autobotokat. Megatron serege szó szerint pusztításba kezd a Földön, és minden kő alá benéznek, hogy az emberiségnek még csak írmagja se maradjon. Persze nincsen nehéz dolguk, hiszen az emberek fegyverei nem vehetik fel a versenyt az álcákéval, az amerikai hadsereget percek alatt a földdel teszik egyenlővé.

Bár minden veszni látszik, a lakosság bujkál a metróalagutakban, a kormányok csak kapkodnak, de Witwicky ezredesnek nem ez az első találkozása az álcákkal, és bár igen kevesen tudtak róla, számítottak erre a támadásra. Eközben az autobotok sem vesztek oda mind, maradt egy maroknyi csapat, akik még tudnak és akarnak is harcolni, csak előbb meg kell találniuk a vonalaik mögött megbúvó árulót, és helyre kell állítaniuk az egymásba vetett bizalmat.

Aki a filmek alapján próbálja elolvasni ezt a masszív, 432 oldalas képregényt, az bizony nagy fába vágja a fejszéjét, mivel a történet a 90-es években bemutatott animációs filmre és sorozatokra épít, de ez ne tévesszen meg senkit, mert az All Hail Megatron 2008 és 2009 között látott napvilágot. Ennek megfelelően a 90-es évek hangulatát tükrözi a szóhasználat, a rajztechnika és valamennyire a történet meghatározó fordulópontjai is. Kicsit bele kell zökkenni a történet stílusába és szóhasználatába, de pár oldal után ezzel egyáltalán nincs probléma és cserébe kapunk egy nagyon érdekes nosztalgikus felhangot is.

A történet elképesztő sebeséggel halad, olykor nehéz is követni, de cserébe nincs egyetlen unalmas pillanat sem. Ráadásul egy nagyon igényes és kidolgozott képet kapunk mind az álcák mind az autobotok hierarchiájáról, belső kommunikációjáról, és arról is, hogy miképpen dönt valaki úgy, hogy álcaként mégis az emberiségért harcol, vagy pont autobotként, az emberi gyarlóságot figyelembe véve miért is támogatja őket. És eközben kendőzetlenül bemutatja a tömegek halálát és nyomorát a háború és pusztítás kellős közepén, ami nem válogat, és nem kímél senkit és semmit.

Bár én mindig is az autobotokat támogattam, a történet megmutatta az álcáknak azt az oldalát, amivel olykor egyet is lehet érteni, és egyúttal az autobotoknél azt, amivel nem. Nagyon örülök, hogy ez a szó szerint hiánypótló kötet végre elérhető magyar nyelven is, és bár elsőre igen vaskosnak tűnik, higgyétek el, a kötet eteti magát.

„Autobots Roll Out!”

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.