A harmadik évad során többször is panaszkodtam, hogy a széria már nem a jogi esetekről, hanem az amerikai politikáról szól, ami egyrészt jó, mert fontos témákat feszeget, másrészt rossz, mert igazából egy jogi műsort adtak el nekünk a készítők a sorozat kezdetekor. Ez sajnos a negyedik évadra sem változott, és mérleg még mindig a politika felé billen, de el kell ismerni, egyre több a jogi eset a sorozatban.
Diane (Christine Baranski) arra ébred, hogy a 2016-os elnökválasztást nem Donald Trump, hanem Hillary Clinton nyerte, azonban ez több olyan nem várt eseményt hoz magával, mint például a #metoo kampány nemléte. Azonban hamar kiderül, hogy Diane az egészet egy álomban látja, és a körülötte zajló káoszra reagált így az agya. Miután rendeződnek a dolgok fejben, úgy néz ki az irodában is helyreáll az élet, és Diane az új konglomerátum-vezetőktől megkapja feladatának a pro bono ügyeket, amik egy furcsa, bírókat irányító 618-as memóra irányítja Diane figyelmét. Ehhez az ügyhöz még volt munkatársának, a most már bíró Juliusnak (Michael Boatman) is köze van ráadásul.
Az évad sajnos igen kevés, összesen 7 epizódból állt, és a történet nagy részét a memo 618 utáni kutatás tette ki, ami kissé olyan volt mintha egy kalóz kincsét követnék, mert minden nyom egy újabb nyomhoz vezetett, ami rosszabb volt az előzőnél, eközben minden egyes kapcsolatban álló személyről kiderült, hogy mélyen érintett a memo 618-ban. Az évad rövidségéért persze a világjárványt lehet okolni, mert a hetedik epizódban látványosan nem sikerült rendesen feloldani az évad elején felvázolt konfliktusokat, és bár a készítők igyekeztek, ez sajnos az ötödik évadban sem volt tökéletesen megoldva – de azt el kell ismernem, hogy frappáns volt.
A negyedik évad főleg Diane-re koncentrált, és a játékidő nagy részét az ő úttalan útkeresése töltötte ki, így sajnos sem Lucca (Cush Jumbo), sem Marissa (Sarah Steele), sem Liz (Audra McDonald) nem kapott elég játékidőt ahhoz, hogy valódi haladást és változást láthassunk a szereplőknél. Például Lucca esetében bár említették a kisfiát, valahogy az egész terhessége/kapcsolata a nagy kukában landolt és innen-onnan lehetett kihámozni információkat.
Bármennyire is szórakoztatónak tartom a szériát, tényleg kissé túltolták a politikai felhangot, bár a korábbi évadokban megszokott rövid-színes okosító videók most elmaradtak – ezeknek, mint nem amerikai sokszor örültem, mert tényleg hasznosak voltak, de sokszor zavaróan megbontották egy-egy epizód szerkezetet és ívét és idő volt visszazökkenni.
Tekintve, hogy a Diane védelmében gyakorlatilag az egyetlen most futó jogi sorozat, tényleg elszomorít a valódi és érdekes jogi esetek hiánya, és remélem, hogy a készítők lassan és tudatosan visszatérnek az eredeti terveikhez és egy igazi jogi és bírósági játszmát felvonultató szériát szállítanak az ötödik évadra.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!