Én tényleg nem tudom megindokolni, hogy miért is kezdtem bele a Netflix filmjébe, mert sem a történet, sem a cím, sem az alkotók között nincs olyan, ami egy picit is felkeltette volna az érdeklődésemet. De valahogy valamiért, mégis megcsúszott az ujjam a gombon, és ha egyszer már el kezdtem nézni, akkor már végig tolom.
Hunter (Adrian Greensmith) és Kevin (Jaeden Martell) kisgyerekkoruk óta a legjobb barátok, és egy közös zenekaruk is van, ami egy igazi metál banda. Hunter a gitáros és énekes, míg Kevin a dobos. Egy félresikerült bulin megtudják, hogy az iskola megrendezi a Bandák csatáját, és Hunter feltette szándéka, hogy nem csak részt vesznek rajta, hanem meg is nyerik, és ezzel együtt biztosítják karrierjüket a zenei pályán. Azonban ehhez rengeteg gyakorlásra van szükség, meg jó lenne pár további bandatag is.
Az iskolába új lány érkezik, Emily (Isis Hainsworth) aki első kirohanásával felkelti Kevin figyelmét, és mikor meghallja a lányt csellón játszani, tudja, hogy rá van szüksége a bandájuknak. Azonban Hunter ezt nem így gondolja, és saját gyermekkori sérelmei miatt ellöki magától Kevint, és olyan döntéseket hoz, amik nemcsak a barátságukat, hanem a zenei jövőjüket is szétzúzhatja.
Igen, a Metal Lords története egy nagyjából középiskolás kanos fiú fanfiction vágyával egyenértékű – és ez a legszebb, amit írhatok róla. Egyszerűen a történet darabjaira hullik, és nem csak akkor, amikor a sci-fihez szokott agyam elkezdi elemezni, hanem úgy önmagában is egy nagyon rosszul megírt, logikátlan, minden értelmet és folyamatot nélkülöző történet
Persze nem bírtam magammal, és rákerestem, mégis ki volt a Metal Lords írója, nos, D.B. Weiss, és ha ez nem mondana semmit, akkor annyit elárulok, hogy ő bizony a Trónok harca egyik írója, aki, amint George RR Martin nem fogta a kezét, olyan bődületes baromságot csinált a Trónok harcából, hogy konkrétan kiradírozta a geek történelemből. Hát, a saját önálló írása pedig még ennél is rosszabb, mert ez a film rossz, nevezhetjük cukinak, meg vicceskedőnek, de igazából csak izzadságszagú gyenge minőség.
A színészeink, hát izé, végül is teszik a dolgukat, és Isis Hainsworth-ön kívül a többiek nem sokat tesznek le az asztalra, persze nem mintha megtehetnék, mivel karaktereik rendkívül egysíkúak, klisések és érdektelenek. Hunter nem bírja feldolgozni anyja elvesztését és apja nemtörődömségét, Kevin szegény családból van és valahogy úgy a semmiből megtanul dobolni meg kottát olvasni (mert ezt csak úgy meg lehet…). Míg Emilynek valamilyen pszichés problémája van, amire gyógyszert szed, de úgy random abbahagyja Kevin miatt, hiszen a fiú pótolja azt – ő nem, és most nem ecsetelem, hogy mennyire káros dolog elhitetni a nézővel, és feltételezhetően fiatal nézőkkel, hogy a mentális betegségedre szedett gyógyszereidet csak úgy abbahagyhatod mert most éppen jól vagy!
A film zenéje, hát azt amúgy egészen lehet értékelni, hiszen igazi nagy metál bandák ismert számait játszák el a srácok, illetve felbukkan pár Ed Sheeran dal is, szóval ez a rész, mondjuk, hogy okés. De úgy összességében a Metal Lords egy gyenge film, bődületes baromságokkal, és komolyan, ha nem érzitek a kínzó kényszert, hogy megnézzétek, akkor tényleg hagyjuk, hogy a feledés homályába vesszen.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
