Mindig megéri kutatni az annyira nem ismert vagy felkapott játékok között is, sosem lehet tudni milyen kis kincsre bukkan rá meglepetésszerűen az ember lánya – mint ahogy én is a Desolatere. Elsőre valami érdekesen kinéző Metro Exodus utánzatnak gondoltam, de ez a felvetés nagyon hamar elszállt, amikor belekezdtem.
Történetünk egy, már az első pillanattól fogva nem kimondottan barátságos szigeten veszi kezdetét. Hősünk belső narrációjából kiderül, hogy két évvel korábban bekövetkezett valami hatalmas katasztrófa ami miatt sokan meghaltak, az élőlények és növények átalakultak és különös anomáliák jelentek meg. Miután egy random rádiós embertől kaptunk némi útmutatást egy elvileg biztonságos emberek lakta helyről – felszedve a kezdő felszerelés – meg is indulunk felé.
Az azonban nem könnyű, hiszen minden sarokból különös lények és őrült, emberek már nem annyira nevezhető entitások leselkednek ránk, továbbá az időjárás sem kegyes velünk: túl sokáig maradunk a szabadban akár halálra is fagyhatunk, a sötétben még rövidlátó denevér is jobban képes tájékozódni tőlünk ha lámpa nélkül vagyunk – azonban felkapcsolásakor molylepkeként rajzanak ránk az ellenfelek. Azok pedig néha meglepően okosak: ki tudják kerülni a csapásokat, hívnak segitséget egy hangos rikkantással és persze ők is képesek gyógyítani magukat.
Am nekünk is elég hasznos dolog, de a Desolate ebben a tekintetben is szereti megszorongatni az őt játszókat: a nagyobb sérüléseket (pl:lábtörés) vagy betegségeket (pl: vérmérgezés) sokkal nehezebb gyógyítani, több időbe is kerül és tartósan képesek gátolni karakterünket a fejlődésben. Ilyenkor, hiába vannak zsiros jutalmakkal rendelkező küldetések, ha már az odaút is olyan, mint egy nap a Mad Max világában.
Persze nem azt mondom, hogy egy Dark Souls/Elden Ring szintű szadizásról van szó a Desolate kapcsán – mert attól még távol van – de minden egyes villámot szóró anomália vagy húsevő mutáns ellenére próbálja valamennyire reálissá tenni a környezeti, helyzete és cselekménybeli dolgokat. Ez pedig tetszetős. Nem könnyű game, mérlegelni kell mit mikor kell használni és mennyit, mennyire éri meg harcba keveredni ha el is kerülhetjük a veszélyt – meg persze az is hasznos ha figyelünk a körülöttünk zajló dolgokra – ugyanis sehol sem vagyunk teljesen egyedül.Ez pedig egy remek parafaktort is ad a játéknak a megszokott jumpscare szerű anomália jelenések mellett.
Őszintén megvallva pozitívan csalódtam ebben a játékban: nem igér sokat, de amit mond azt be is tartja és egy érdekes élményt nyújt a Desolate világa. Nem újszerű, meghökkentő vagy extrém, de szórakoztató, elgondolkodtató és le tudja jó időre kötni az embert a gép elé.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
