Nehéz behatárolni a Netflix 2022-es A buborék című filmjét, mert egyfelől rendkívül kínos és erőltetett, másfelől meg egy nagyon érdekes és vicces görbetükör a járványhelyzet alatti válságkezelésnek, és úgy általában a filmszakmának. Plusz az, hogy olyan nevek szerepelnek benne, mint Karen Gillan, Pedro Pascal vagy Leslia Mann, azért elgondolkodtatja a nézőt, hogy mégiscsak van értelme belenézni – velem is pont ez volt a helyzet.
Ha valami kasszasiker lesz a mozikban, akkor várható a folytatása is, így történt ez Sziklaszörnyek stábjával is, akik újabb és újabb mozikat készítettek a nézőközönségnek. Azonban beütött egy vírus helyzet, és mivel minden lezárásra került, így a filmforgatások is szünetelnek, vagyis szünetelnének, mert a „buborék” vagyis a stáb teljes elszigetelésének köszönhetően lehetőség van mégis leforgatni a filmet egy távoli szállodánál. Azonban sürget az idő, mivel a Sziklaszörnyek 6 mellett egy másik film is készül éppen, és a vetélytársakat ugye le kell nyomni a mozik piacán.
A stáb pedig szép lassan összeáll az eredeti csapat: Lauren Van Chance (Leslie Mann), Sean Knox (Keegan-Michael Key), Dieter Bravo (Pedro Pascal), Dustin Mulray (David Duchovny) mellé visszatér az ötödik filmet kihagyó Carol Cobb (Karen Gillan), valamint egy tiktokos sztár, Krystal Kris (Iris Apatow) is csatlakozik a forgatáshoz. De persze a szálloda személyzete is rendre belefolyik a forgatás munkálataiba, miközben a korábban elvált színész házaspár ismét összejön, míg másik társuk állandó drogmámorban fetreng a folyósokon, eközben behoznak egy fiatal közösségi média sztárt, aki konkrétan nem tud semmit felmutatni, de folyton róla kell szólnia mindennek. És így kellene összefogni az egész filmet a rendezőnek, aki ugyan díjat nyert, de képtelen egy koherens egész forgatókönyvet lerakni az asztalra. Ráadásul egy idő után maguk a színészek is menekülni akarnak a teljes elszigeteltségből.
Nos, annyi bizonyos, hogy A buborék nem egy hétköznapi film, de hogy ez mennyire teszi fogyaszthatóvá, az már egy egészen más kérdés. A film egésze egy filmforgatásról szól (nem kicsit meta), egy világjárvány alatt, miközben a filmipar egészét igyekszik górcső alá venni, kiszólni a járványhelyzet zavaró kezelésére, a párkapcsolati gondokra, drogfüggőségre, és hogy egyes színészek vagy rendezők akkora dívák, hogy nem lehet velük együtt dolgozni. És eközben minden egyes kiszólást elfolytja a másik, de mégis, valahol a legmélyén ott az ember szabadság utáni vágya, a biztonságvágya, és a tenni akarása is, és valahogy ennek a fura keveréknek egy fura egyvelegét hozták létre a filmben.
Nem vagyok benne biztos, hogy valaha újra akarom nézni A buborékot, és nem is ajánlom mindenkinek, mert minden kínos pillanat mögött, valójában ott van egy keserédes valóság, ami rendkívül zavaró humorba van burkolva (mesterlövészek? komolyan?). De egyáltalán nem bánom, hogy megnéztem, mert azért mégiscsak Judd Apatow az író rendezőnk (A 40 éves szűz, Felkoppintva), de itt is érvényes az, ami oly sok filmnél, a kevesebb több: kevesebb kiszólás és kritika, és persze kevesebb műsoridő, mert 126 perc bizony nagyon sok egy ilyen típusú film esetében.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
