Oldal kiválasztása

Mikor a kritikák kijöttek, én szentül hittem, hogy túlzók és az ok, amiért sokan szidják az Örökkévalók Marvel-filmet azaz, hogy hirtelen divat lett szidni mindent ami MCU. Hát, tévedtem, méghozzá igen nagyot, ugyanis az Örökkévalók tényleg egy rossz film, az MCU legrosszabbika.

Sersi (Gemma Chan) egy Örökkévaló, aki társaival azért érkezett a Földre, hogy megtalálja és elpusztítsa az emberiséget fenyegető veszélyt, a deviánsokat, egy olyan csúcsragadozó fajt, ami számos bolygón megtalálható, és ami képes szó szerint elfojtani minden formálódó civilizációt. Ajak (Salma Hayek) vezetésével a tíz örökkévaló azonban 500 évvel ezelőtt megöltek minden deviánst a bolygón, így kicsírázhatott az élet. Eközben persze a sokkal fejlettebb Örökkévalók, akik az Olimpia bolygó szülöttei, azért itt-ott besegítettek az emberiségnek fejlődni, még akkor is, amikor legnagyobb vezetőjük, Arishem az Égi azt az utasítást adta nekik, hogy ne tegyék.

Azonban váratlan földrengés rázza meg a bolygót, és egy újabb deviáns bukkan fel Londonban, aminek a támadása ellen szinte védtelen Sersi és Szipor (Lia McHugh), mivel kettejük különleges képessége nem támadóképesség, ám hirtelen felbukkan Ikaris (Richard Madden), Sersi korábbi szerelme, és megmenti a két lányt, és velük együtt a várost is. Ők hárman elindulnak, hogy felkeressék a többi Örökkévalót, és hogy közösen összefogva elpusztítsák a felbukkant deviánsokat.

Igyekeztem lineáris időrendben megírni bevezetőmet, de nagyjából ez az egyetlen lineáris dolog, ami ehhez a filmhez kapcsolódik, mivel folyamatosan és konstansan ugrálunk az időben, az emlékekben, és jó pár percig eltart, míg kiderül, hogy nem a korábbi jelenet idejében vagyunk, hanem megint átugrottunk valahova. Ezt tovább nehezíti, hogy Szipor képessége, hogy átalakítja a valóságot, így aztán végkép lehetetlen megmondani, hogy mit látunk.

Sajnos ki kell mondani, az Örökkévalók egy rossz film, látszólag semmi kohézióval, borzasztóan rossz és elnagyolt rendezéssel, amit tovább ront a rossz vágás. Chloé Zhao igazi művészfilmes rendező, aki elhiszem, hogy a saját területén jót alkot, de egy képregényfilmet nem lehet úgy rendezni, mint egy művészfilmet, ez olyan mintha elvárnánk a víztől, hogy forrjon fel szobahőmérsékleten. És sajnos az sem segít, hogy – biztos vagyok benne – rendezői utasítás, hogy az összes színészünk fapofával tolja végig a filmet, miközben mind tudjuk, hogy Angelina Jolie, vagy Richard Madden baromira tud színészkedni, de itt gyakorlatilag nem csinálnak mást, csak néznek, de azt nagyon.

A film zenéje egyszerűen nem passzol a látott jelenetekhez, mintha egy nyugodt szimfóniát hallgatnánk egy harci jelenet közben, ami minden csak nem nyugodt. Én borzasztóan csalódott vagyok, mert közben a stáb többi tagja látványosan jó munkát végzett. A fényképezés elsőrangú, a tájak lélegzetelállítóak, és a CGI vetekszik a Bosszúállók: Végjátékkal, ami azért nem semmi!

És mindeközben ott van egy nagyon érdekes történet, amiből jó lenne többet is tudni, hiszen az Égiek, vagyis Celestialok, mint Ego, Star Lord apja, és azért ők szó szerint galaxisokat alkotnak. De az, hogy egyetlen egy rejtélyt sikerült belepaszírozni a filmbe, és azt is égbekiáltóan gyermeteg módon magyarázták el a nézőnek újra és újra és újra, miközben minden egyes érdekes szálat elmagyaráztak, ahelyett hogy láttattak volna, vagy rávezettek volna, az egyszerűen szörnyű. És valahol sír a lelkem, mert ez egy olyan történet, amiről még bőven akarnék hallani, és bőven szeretném látni a folytatását, de nem ezzel a rendezéssel az egyszer biztos.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.