Úgy tűnik ez valami új heppem a Netflixszel közösen, hogy rendre rossz filmjeikbe szaladok bele. Nem kenyerem a romantikus filmek megtekintése, én amolyan akciósfilmes-scifis vagyok, de egy Alyssa Milano főszereplésével készülő Nora Roberts adaptációval csak nem lehet baj? Ugye?
Grace Miller (Alyssa Milano) híres krimiregény író, aki az elmúlt években eltávolodott családjától, így testvérétől, Kathleentől (Emilie Ullerup) is. De Kathleen szörnyű válása után Grace végül testvére segítségére siet, hogy a nő minél hamarabb visszakaphassa kisfiát a férjétől, akinek a bőre alatt is pénz van, így persze jobb ügyvédekre futotta, mint a tanári fizetésből élő nőnek. Azonban Kathleennek van egy második jövedelem forrása is, ugyanis egy ügynökség anonimitásán keresztül domina videókat oszt meg az interneten azoknak, akik előfizetnek rá.
De úgy tűnik ez az anonimitás csak látszat, mert az egyik éjjel, brutális módon megölik Kathleent, és ezután Grace is felfedezi testvére titkát. A szálak az internetes megosztóhoz vezetnek, és ha már Grace úgyis benne van a nyomozósdiban, beszáll testvére gyilkosának keresésébe, és olyan szálakat is megmozgat, amire a rendőrség nem képes. Különösen az a rendőr nem, aki Kathleen szomszédja, és kezd egyre jobban belezúgni Grace-be.
Az Arcátlan című film Nora Roberts Brazen Virtue című könyve alapján készült el, ami ráadásul a D.C. Detectives sorozat második kötete. Nem vagyok egy nagy Nora Roberts rajongó, egy könyvét sem olvastam, így nem tudom összehasonlítani, hogy most a filmben voltak ekkora ordenáré hibák és klisék, vagy az alapmű is ennyire ötlettelen. De egy biztos, az Arcátlan egy igen rossz film, és valahol még annál is rosszabb.
Az alapfelállás is már önmagában klisés, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne belőle valami igazán jó dolgot kihozni, ugyanakkor pont azok a részletek, amikből az igyekezett és a valódi munka látszik, hiányoznak. vegyük alapul a testvérpár kapcsolatát, ami nem létezik, olyannyira nem, hogy el sem hiszed nekik, hogy nem két totál idegen beszélget – ez gondolom a színészi eszköztár hiányát is bizonyítja. Ráadásul semmilyen olyan gyerekkori emlék, apró nüansz sincs benne, ami akár megpróbálná elhitetni a nézőkkel, hogy amúgy ők itt egy testvérpár, akik évtizedekig egymás oldalát sem hagyták el.
Persze ehhez hozzá jön a helyes szomszéd srác, aki történetesen gyilkossági nyomozó is, és őszintén, ez egy romantikus filmben még rendben is lenne, de hogy a két színész, Alyssa Milano és Sam Page között nulla kémia működik, amit csak tovább tetéz, hogy ismét írói szinten hiányoznak azok a lépések, amik megmutatják, hogy valóban érdeklődnek a másik iránt.
Az Arcátlan lezárása, az meg egyszerűen katasztrófa, ostoba, kényelmes, és annyira hiteltelen, hogy az eddigi igen kevés filmes munkát is szó szerint hazavágja. Így én csak azt javaslom bárkinek, aki úgy van vele, hogy jöhet neki bármilyen film a Netflix kínálatából, hiszen csak háttérnek használja, nos, higgyetek nekem és arra se!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!