Tom Holland neve menő, egyet jelent kasszasikerekkel, egy kedves színésszel, jó humorral, vicces sajtópillanatokkal, így érthető, hogy a nagy filmstúdiók szeretnék őt minden filmbe berakni, mert egymagában elvisz a hátán egy filmet – vagyis gondolják ők.
Sam (Rudy Pankow) és Nate (Tiernan Jones) szüleik halála után egy árvaházba kerültek, ahol hiába voltak biztonságban, az idősebb testvér mégsem bírta ki az állandó rendet és szabályrendszert, így elhagyván kisterstvérét, belevágott, hogy felfedezze a nagyvilágot azzal a sok történelmi tudással, amit még a szüleik tanítottak nekik. Nathan Drake (Tom Holland) felcseperedvén New Yorkban dolgozik bárpultosként, és mellékesként pedig nagyon ügyes tolvaj is, aki továbbra is rajong a világtörténelemért.
Nathant meglátogatja Victor Sullivan (Mark Wahlberg), és egy kincsvadászatra invitálja a srácot, abban a reményben, hogy pont olyan okos, és rátermett, mint a bátyja, Sam, akivel az utóbbi években közösen tárták fel a világ rejtélyeit. Ám előbb Nathannek meg kell mutatni egy árverésen, hogy mennyire ügyes tolvaj, és el kell lopjon egy keresztet a híres Santago Moncada (Antonio Banderas), és a neki dolgozó Jo Braddock (Tati Gabrielle) orra elől. A kereszt ugyanis Magellán elveszett kincséhez vezet, akinek az útját anno a Moncada család pénzelte, ám a legénység nem akarta átadni nekik a fellelt aranyat, így elrejtették.
Nathan Drake egy igazi videójáték-ikon, okkal említik mind a karaktert, mind a játékokat egy szinten Lara Crofttal és a Tomb Raiderrel, és a filmes adaptációja is pontosan azon a szinten mozog, mint az előbb említett régészé: korrekt, de nem az igazi. Én elismerem, hogy nem egyszerű adaptálni egy videójátékot a nagyvászonra, de azért ennél jobban is megerőltethették volna magukat.
Tom Holland tényleg aranyos a szerepben, és szeretnivaló, könnyű vele azonosulni, szorítani neki, de a film nagy részében, és különösen a vége felé, egyszerűen önmagát játszotta, és nem Nathan Drake-et adta. Nem tudom, hogy ez írói vagy rendezői hiba, de az is lehet, hogy egy idő után a készítők maguk is érezték, hogy ez a casting nem az igazi, és igyekeznek kihozni belőle valamit. Még mindig nem értem Mark Wahlberg miért is kap egyáltalán szerepet, egysíkú, ötlettelen színész, nulla hozzáértessél a szakmához, és azért lássuk be, baromi uncsi folyton egy tehetségtelen öntelt alakot nézni.
Ellenben a rossz oldalon szereplő színészek, Antonio Banderas és Tati Gabrielle nagyon odatették magukat: Banderas játszi könnyedséggel adta elő az ugyan sztereotipikus szenvedélyes latin üzletembert, de mégis végig élvezetes volt a játéka. Míg Tati Gabrielle, hűvös eleganciával profin oldotta meg feladatát, és egy rendkívül összetett szerepet játszott el fantasztikusan.
El kell ismernem a filmben azért akadtak jópofa pillanatok: a poénok kellemesek és viccesek voltak, tényleg nem volt benne semmi izzadságszag, a pörgős, kissé videójátra hajazó akciójelenetek pedig nagyon élvezetesek voltak a maguk abszurd lehetetlen megoldásaival.
Mindent összevetve az Uncharted egy egyszer nézhető kalandfilm, de senki se várja az a Nathan Drake-et, akivel dzsungeleken verekedte át magát, arra javaslom a Nathan Fillion főszereplésével készült 2018-as rajongói filmet!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
