Korábban már volt cikk néhány olyan horror játékokról, ahol a csapatba lévő túlélők néznek szembe egy veszedelmes gyilkossal, akinek túl kell járni az eszén ahhoz, hogy megmeneküljenek. Ilyen volt a Deceit, vagy a Friday the 13th – The Game, de mai cikkünk alanya ezen játékoknak a kiindulópontja – a Dead by Daylight.
A játék története rövid, ám annál lényegesebb; egy titokzatos és hatalmas erejű Entitás kiragad a mi kis világunkból mindenféle személyeket azért, hogy azokat egy adott területen egymásnak eressze. Négy túlélő van szembe egy veszedelmes gyilkossal – utóbbinak célja az, hogy megakadályozza a túlélők kijutását és hogy feláldozza őket az Entitásnak. A gyilkosok különböző túlvilági segítséggel még félelmetesebbek a megszokottól, a különböző helyszínek mindegyike borzasztó és ijesztő – arról nem is beszélve, minden egyes menekülési kísérlet hosszadalmas és olyan feszültség van a levegőben, hogy még a láncfűrész is nehezen vágja át.
De természetesen a túlélők sem üres kézzel érkeztek helyre, mindenkinek megvan a magához való esze és képességei, amik segítik egyenként, de csapatban is a túlélést. Minden karakter rendelkezik három alapvető perk-el, amik voltaképpen az ő alapképességeik. Ezek persze, ahogy fejlődnek és több lehetőség szabadul fel, elcserélhetőek, így mindenki kedvére saját szája ízére tudja variálni kis kedvencét.
Ha pedig szó esett a kedvencekről, akkor jöhetnek a karakterek is: a korai játékban még original karakterekkel operált a játék, de ahogy nőtt rá az igény úgy jelentek meg benne a különböző ismert horrorok alakjai – így kerülhetett bele Bőrpofa, Ash Williams vagy éppen Laurie Strode. Minden mainstream gyilkos kapott el lett látva a neki legmegfelelőbb képességekkel és ténylegesen ijesztőek – elég csak azt látni, hogy Michael Myers megfigyel miközben generátort szerelsz. Az egyetlen dolog, amit valamelyest furcsálok, azok a túlzottan is rikító színekkel rendelkező skinek megléte; az nem sokat tud segíteni a megmenkülésben, hogy neoncuccban rohan valaki végig a bokroknál. Olyan, mint szentjánosbogár az éjszakában. Ha ha veterán a játékos, felkészült és jó képességek vannak berakva, akkor ez sem lehet probléma.
Persze a jó képesség sem garantál 100%-os megmenekülést: elég csak egy tapasztalt, vagy éppen hogy folyton campelő gyilkos vagy bunkó csapattársak és máris kampóra is van szúrva az ember. Mert ez persze egy alapvetően csapatjáték, de az nincs kimondva, hogy mindenkinek ki kell vagy ki tud jutni. szerencsére a játék annyira nem szadista annyira, hogy a fejlődést szolgáltató bloodpointokat megtagadja halál vagy feláldozás esetén – de azok mennyisége a játékbeli teljesítményünket remekül mutatja társainknak.
Amit ebben a játékban meg kell tanulni az az, hogy egyrészt meg kell tanulni a játékot, a mechanikát és igazodni az adott a pályákhoz; másodjára meg persze egy jó adag szerencse is kell hozzá – nem mindegy hogy milyenek a társaink vagy a gyilkos, elég egy combosabb ellenfél vagy egy ragequit-el egybekötött emberhátrány és máris minden taktika és tudás mehet a kukába. De ez az a fajta emberi tényező, amit számba kell venni akkor, ha valami csapatjátékkal akar játszani.
Őszintén szólva, nem csodálkozom, hogy ez a játék a mai napig talpon bír maradni; fejlesztői figyelnek rá, folyamatosak az újítások és a meglévő tahók ellenére is élvezetes tud lenni a játék. A Dead by Daylight szórakoztató, kellően ijesztő és a maga módján még tanulságos is.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
