Gyerekkorom egyik meghatározó filmje volt az első Kaptár (meg még a második is), ahogy pedig később a játékvilág beszívott, úgy ismertem meg a Resident Evil világát és azt, hogy a filmeket a hatalmas eltérések miatt muszáj elkülönítve nézni a játékok világától. Most azonban az a helyzet állt elő, A kaptár- Raccoon City visszavár kapcsán, hogy az 1998-as második játékot vette javarészt alapul a film, így voltaképpen visszaugrunk az eredeti alapokhoz úgy, hogy közben ismerjük a játékvilág későbbi történéseit.
A film elején a még gyermek Claire és Chris Redfield megszokott életüket töltik a a Racoon city közelében fekvő árvaházban. Claire itt barátságot köt egy másik titokzatos lánnyal Lisával, aki sajnos a helyi őrült doki William Birkin (Neal McDonough) egyik kísérleti alanya és Claire is inkább a menekülés mellett dönt, mikor a doki őt nézi ki újabb alanynak. Évekkel később, már felnőttként (Kaya Scodelario) se nagyon akar visszatérni Racoon citybe a rossz emlékek után, ám valami miatt mégis és úgy érzi, kész szembenézni a várossal és a rossz emlékekkel.
A baj ott kezdődik, hogy Birkin doktor eredményei amennyire hasznosak , legalább annyira veszélyesek is és mivel a plot így kívánta, ki is szabadult a T-vírus. A frissen visszatért lány egyből bele is kerül a levesbe – bár ő akkor még nem tudja a teljes igazat -, azonban ugye tudni lehet, hogy elég harapás és kész is a buli. A nagyon gyorsan veszélyessé váló élőholt probléma megoldására pedig csak egy maroknyi rendőr van: Leon S. Kennedy(Avan Jogia), Alber Wesker (Tom Hopper), Jill Valentine és a rendőrfőnök Brian Irons (Donal Logue) és persze Claire bátyja, Chris (Robbie Amell).
Chris és Claire elszakad egymástól, a csapat egyik fele a vírus kiinduló pontjára mennek, a többiek pedig a rendőrségen próbálnak túlélni. A város helyzete meg a rosszról borzalmassá avanzsál. Kigyulladt és/vagy rombadőlt házak, kihalt utak amin az élőholtak serege masíroz a legújabb vacsorája felé. Közben persze mindenki számára fény derül a város csúnya oldalára is, hogy ki tudott még Birkin kutatásán az Umbrellán kívül – és hogy ezek a titokzatos alakok mégis hogyan akarják elhappolni a főgonosz szervezet elől a kísérlet eredményeit.
Első véleményem – ami már a cím kapcsán megszületett – velős és rövid. Ismerve a játékok és filmek történéseit, menne oda vissza rosseb. Sosem piszkáljuk bottal az alvó medvét, itt megy egyenest egy petárdát raktak alá. De mivel most a korábbi filmektől erősen el kell vonatkoztatni és elővenni a régi játékok emlékeit, így azt kell mondanom, hogy mind a város kinézete, mind a hangulat jól el lett találva. Egy kis poros, álmatag város a zombiapokalipszis idején tud ugyanolyan ijesztő lenni, mint egy zsúfolt metropolisz.(lásd: 2. film) – erre meg a viharos éjszakai körítés csak hab a tortán.
A sima zombik megjelenése és a licker egész jóra sikeredett, de az animált zombi kutyán szétröhögtem a fejemet egyben visszasírtam az első filmben lévő kis élőhalott jószágokat – és a végső boss-t látva is hasonló érzések fogtak el.
Ami hiba, de nem a film probléma az az, hogy az amúgy tényleg jóra sikerült zombiölést leszámítva nem izgalmas: minden karakterről tudni, hogy életben marad-e vagy sem, elvégre nem egy ma kijött dologról beszélünk, így ismerjük kivel mi fog történni, a rendező és a forgatókönyvírók pedig nem mertek drasztikusan változtatni a felálláson. ami kissé ironikus, hogy a Weskert alakító színész nagyon hasonlít a Resident Evil 6-ban bemutatot Jake-re (aki Wesker fia a játékokban).
Végeredményben kimondottan rosszat nem tudok mondani a Racoon city visszavár esetében: hangulatos, ijesztő, a karakterek is hozzák a tőlük elvártat és jól visszaadja a játék hangulatát. A baj nálam van, ugyanis ez a film akkor tud valaki számára újat felmutatni, aki most találkozik először a Kaptár világával.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
