A Netflixen nemrég megjelent Squid Game futótűzként tarolt végig az interneten, látványosan nagy sikert aratva a világ minden táján. Minden nézettségi rekordot megdöntve az elmúlt időszakban a Forbes szerint több mint 142 millió háztartásban streamelték a dél-koreai sorozatot, kétszer annyian mint a Stranger Things vagy akár a Witcher statisztikái. Ha neked is tetszett a sorozat sötét és nyers világa, az alábbi ajánlóban két másik, hasonló hangulatú filmről olvashatsz.
Az utóbbi években egyre több elismerést és figyelmet kapnak az európai és amerikai médiában is a dél-koreai filmek és sorozatok, mint például az Oscar-díjas Élősködők vagy a szinén Academy Award jelölést kapott Minari. Ezekben az alkotásokban is érezhető valami megfoghatatlan hangulati elem a képi világban és összhatásban, ami kifejezetten tükrözi a dél-koreaiak életszemléletét, főleg ami a kegyetlen műfajokat jellemzi mint a thriller és a horror. Persze egy filnek a nyomasztó hangulathoz nem feltétlenül kell látványosan kegyetlennek lennie, de ebben a koreaiak nem fogják vissza magukat.
Amint elkezdtem nézni a Squid Game-ben zajló játékokat, a kegyetlenségről és a helyzet groteszkségéről egyből az Oldboy című film jutott az eszembe. Ezért annak, akit nem riasztott el a sorozat ettől a műfajtól, annak érdekes lehet Park Chan-wook 2003-as klasszikusa, garantálom, hogy bárkinek fennakadna tőle a szemöldöke. Az IMDb szerint a filmet a szürrealista horror és nyers érzelmek bemutatása jellemzi leginkább, ami tökéletesen illik erre a nehezen emészthető filmre. A film főszereplője, a semmirekellő középkorú férfi, Oh Dae-Soo, akit egy napon elrabolnak és hosszú évekre bezárnak egy motel szobába. Az ott eltöltött 15 év alatt végiggoldolja az egész (szerencsétlen és haszontalan) életét és bosszút esküszik az ellen, aki kitette őt ennek a szenvedésnek. Kiszabadulását követően egy japán étterem pincérnőjével kavar össze, aki végig segíti a keresésben. Ahogy egyre közelebb kerül a valósághoz, a főhős egy kegyetlen morális dilemmával szembesül ellenségének köszönhetően, aki tárt karokkal várta, hogy elérjen hozzá és beteljesítse a bosszúját. A történetről többet nem szeretnék spoilerezni, mert minden szála nagyon érdekes és izgamas, azt viszont kiemelném, hogy a Squid Game-hez hasonlóan nagy szerepet kap a színészek arcjátéka, belső küzdelmeiket időnként szinte groteszk arckifejezéseik, nézésük közeli felvételeinek bemutatásán keresztül érzékelteti a rendező.
Még egy sorozat ami pár hete látható az itthoni Netlix platformokon az a Hellbound, vagyis a ‘pokol’ címre keresztelt minisorozat. A koreai manhwa képregény alapján készült sorozat érdekes és kegyetlen társadalomkritikát fogalmaz meg. Egy olyan disztópikus „világ” születését mutatja be, amelyben az embereken eluralkodik a félelem az ismeretlentől és a kárhoztatástól. A történet szerint mielőtt a pokolra kerülsz, egy angyal jelenik meg hogy ítéletet mondjon, és pontosan meghítározza, mikor mikor ér véget életed utolsó napja. Az ítélet végrehajtására pedig három hatalmas, sziklaszerű szörnyet küldenek a földre konrétan megsemmisíteni (fehér fénnyel szénné égetni) az ítéletet elszenvedett embereket. Ezt a megmagyarázhatatlan jelenséget és a koreaiak félelmét kihasználva tesz egyre nagyobb népszerűségre egy szekta vezetője — Yoo Ah-In zseniális alakításában — aki már évek óta figyelmeztette a követőit ennek bekövetkezéséről. A gyorsan kialakuló tömeghisztéria megakadályozása még a rendőrségnek sem sikerül, az ebből fakadó káosz pedig újraírja az igazságszolgáltatás és a hétköznapi élet szabályait is Dél-Koreában. 
A Squid Game-hez hasonlóan az Oldboy és a Hellbound is egyfajta fordított tükröt mutat modern társadalmaink elé és nyers módon mutatja be az emberi kegyetlenséget, érzelmeket és az irracionalitást, melyet egyedi stílusuknak megfelelően kegyetlen, nyers valóságában mutatnak be a vásznon, sajátosan látványos, vagy éppen groteszk módokon.
Szerző
- Szerkesztő
