Idén ősszel megkeresett minket Robert b Bednar, hogy hamarosan megjelenő SCI-FI regényéről írjunk egy őszinte kritikát. Mesterséges intelligencia, álmok, és az emberiség jövőjét befolyásoló felfedezés? Köszönjük a kérést, még szép, hogy jöhet!
Történetünk több szálon fut, elsőként 2012ben járunk, ahol megismerkedünk Thomas Redford Juniorral, a fiatal férfival, aki csak úgy halmozza az élvezeteket, és akinek a kómába esett testére harminc évvel később rátalál Michael, és az ő mesterséges intelligencia társa, Duxorg. A magának való programozó zseni és a végtelen adathoz hozzáférő “kódnő” kifejlesztenek valami igazán korszakalkotót, aminek segítségével betekintést nyerhetünk a férfi kómaálmaiba. Egyetlen problémájuk, hogy a módszer csak és kizárólag Tommal működik, senki mással. Ráadásul az álmokat belengi egy titokzatos zöld szemű nő jelenléte…
Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az alapötlet nagyon tetszik, ahogy összefésüli a spiritualitást és az álmok titokzatosságát a mesterséges intelligenciával, a programozással, és hogy az egész hogyan hat a tudatunkra és az érzékszerveinkre. Egy olyan világot kapunk, amiben bőven van potenciál, amit még nagyon sok irányba el lehet vinni. Azonban itt rejlik az én szememben a legnagyobb hibája is, hogy ez az első kötet igazából egy expozíció. Tudom, be kellett mutatni a szereplőket, az útjukat a Cyberkillhez, és az egész szituációt, de emiatt sem az emberiség sorsát örökre átíró felfedezésre, sem az igazi akcióra nem maradt idő. Volt itt a végére mindenféle hangulat, katonasztori, orgia, videójátékosok világa, kommunizmus, bányászok, Budapest, de mindenből csak egy falatnyi, mégis sok időt kellett rájuk szánnunk, hogy értsük, és ezért nem tudott kibontakozni a várva várt bevetés. Annak ellenére, hogy ez a húzás nem nyerte el a tetszésemet, az egésznek kétségkívül az lett az eredménye, hogy sikerült tényleg alaposan megismernünk a szereplőket. Különösen Evianát, és az ő saját harcát a hímsoviniszta katonatársakkal szemben.
A másik dolog, amit hiányoltam a könyvből, az a konfliktus. Olvasás közben végig olyan érzésem volt, hogy mindig minden elsőre sikerül mindenkinek, hogy minden szereplő kiemelkedően ügyes, intelligens, erős és vonzó, és legfőképp nagyon kemény és nagyon vicces. Ez alól kivétel Michael, aki üdítő színfolt volt a “supermanek” között, akinek vannak hibái, és akinek, mint karakternek sikerült túllépnie az informatikus sztereotípián. Igazi többdimenziós karakter, van benne lélek és szerethetőség. Evianát pedig nem lehet nem szeretni, annak ellenére, hogy ő viszont a tipikus kemény csajszi szereplő iskolapéldája. Az ő esetében a humor viszont nagyon is üdítően hatott, emberibbé, hihetőbbé tette, talán ettől zártam végül annyira a szívembe. Tom sajnos nem tud a kedvencem lenni, mivel állandóan a saját hímtagjáról beszél. Ez nem jelenti, hogy rossz karakter lenne sőt, kifejezetten szórakoztató, de azért felpofoztam volna párszor.
A konfliktushiányhoz tartoznak a párbeszédekkel kapcsolatos érzéseim is, ugyanis ha valaki nem Michaellel beszélt, akkor mindig egy Halálos iramban szerű akciófilmben éreztem magam. Tudjátok, ez a menő csávós laza, keménykedős, poénkodós, de szurkálódós beszélgetés, ami egy idő után egyformának hat, ahogy haladunk a történettel.
Számomra a nyelvezet kicsit túl egyszerűre sikerült, kicsit young adult hangulatom lett tőle, pedig felnőtt témákról beszél. Azt értékelem, hogy bárki számára közérthetővé és élvezhetővé tette a művet, de én személy szerint jobban élvezem, ha egy kicsit irodalmibb.
A történések viszont gyorsak, pörgősek, szinte repültek a lapok az ujjaim között, nem lehet unatkozni olvasás közben. Számomra sokat dobott volna a történeten, ha kicsit hosszabbra nyúlhatna, és többet kapunk a nagy felfedezésből, és a bevetésből. Most kicsit olyan érzéseim vannak, hogy megkaptunk minden előzetes tudást, de nem kezdődött el az igazi kaland.
A hangulatot helyenként sikerült nagyon jól elkapni, például doktor Remcsik történetszálában nagyon érezni lehetett a kommunizmus “halálosan komoly, mégis mókás, hogy ilyen komolyan veszik” világát. A másik ilyen szál Eviana kiképzése volt, ahol ha kicsit több bonyodalmat kapunk, teljes lenne a vagány katonás előtörténet.
Ha szeretitek az álmokkal kapcsolatos, a mi kereteink között maradó, és inkább az elmében terjeszkedő SCI-FI-ket, és kíváncsiak vagytok egy sok szálból összeálló, érdekes ötletes történetre, akkor szeretettel ajánlom, csak már az elején fogadjátok el, hogy a nagy felfedezésekre várni kell a következő könyvig.
Szerző
Korábbi cikkek
Könyv2022-09-14Erberling Judit: Szirmok
Könyv2021-11-17Robert b Bednar: Duxorg – Álmodj és én létezem
Fantasy kötet2021-10-21John Connolly: The Book of Lost Things
Könyv2021-10-18Bombicz Judit: Mesevarázs
