Kevés horrorfilmre emlékszem gyerekkoromból, de erre a filmre határozottan. Nem kimondottan ijesztő vagy jó mai szemmel, de amikor gyerekkel nézetik azt, ahogyan egy óriás krokodil vadászik egy csapatnyi egyetemistára és falja fel őket – ez eléggé belevésődik az agyba. Hölgyek és hüllők, íme a 2000-es Crocodile.
A történet főhősei Brady (Mark McLachlan) és Duncan (Chris Solari) úgy döntenek, hogy a tavaszi szünetet a víz mellett akarják tölteni, de Fort Lauderdale helyett sokkal inkább egy vidéki nagy hajó túrát terveznek, ahova csatlakozik Brady barátnője Claire (Caitlin Martin) és pár más haverjuk is. Egyik részeg este aztán a helyi Kit (D.W. Reiser) mesél egy történetet a helyi ijesztő hotelről, annak tulajáról és annak kis kedvencéről, egy hatalmas krokodilról – Lapos Kutyáról. A részeg srácok hiszik is nem is a dolgot, amikor azonban hatalmas tojásokat találnak a part mentén és magukkal is visznek egyet – mert az úgy mókás -, még nem is sejtik, hogy mekkora bajba sodorják magukat. Lapos Kutya ugyanis nagyon is él és nem szereti, ha a kicsinyeit piszkálják.
Jó B-kategóriás horror módjára persze nagyon hamar megindul az öldöklés és a srácok csak a helyi seriff (Harrison Young) és egy aligátor tenyésztő (Terence Evans) minden segítségük a majd több mint száz éves döggel szemben. A fiatalok menekülnek, ha kell felveszik a harcot a gigantikus krokodillal, aki semmi mást nem akar, mint visszaszerezni a kicsinyét és megenni pár embert. A film lezárása pedig a megszokott, ember és állat békét köt sok vér és mészárlás után, hogy a túlélők egy életre megjegyezzék, hogy ne kekeckedjenek a vadonnal és annak halálos teremtményeivel.
Mai szemmel már egyáltalán nem ijesztő a film, de gyerekkoromban hetekig nem mertem semmi nyílt víz közelébe menni. Így felnőttként már jót nevetek azon, hogy hogyan néz ki egy-egy mészárolós jelenet, vagy hogy hogyan nézett ki a meganimált kroki – vagy hogy a történet abszolút túlélője mondhatni az egyik csaj kutyája -, de ez még akkor amikor kijött még ijesztőnek számított. Persze nem ver eposzi magasságokat a film, de az egyszeri néző számára okozhatott némi parásabb pillanatot.
A Crocodile nekem olyan, mint a Faculty volt; nem egy nagy szám, de szórakoztató, kellőképpen véres és okozott egy-egy gyerekkori traumát – mondjuk így belegondolva, ha ezek akkoriban nem lettek volna, nem biztos, hogy most ennyire rajonganék a horrorfilmekért.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
