Amikor először hallottam róla és a visszás élményekről amiket okozott, jó ideig elkerülem az általam amúgy imádott játékszéria ezen darabját, azonban miután a legtöbb vita elhalkult és a Bethesdában némileg visszataláltak önmagukhoz a fejlesztők, nekiestem a Fallout 76 világának.
A történet szerint, az általunk irányított hős a Vault 76 lakója, aki egy kiadós búcsúbuli után tér magához, egyes egyedül. Miután felszedünk pár alapvető dolgot és meghallgatjuk az Overseer utolsó bejegyzését, megindulunk ki a világba, hogy felleljük a kedves hölgyet. Az Appalachia világa azonban nagyon szép – már amennyire egy poszt apokaliptikus világ szép tud lenni -, de legalább ugyanolyan veszélyes is, főleg egy olyan szó szerint burokban nevelt kis karakter számára, mint a miénk. Persze, aki legalább egy Fallout játékon végig verekedte magát az tudja, mi a dörgés és mire kell figyelni nagyon – itt azonban még bejön némi extra a többi játékos képében.
Annyit előzetesben jó tudni a játékról, hogy időben eléggé felvannak cserélve a játékok, ugyanis bár a 76 a legújabb időben ez ugrik a leginkább vissza és az első játék idővonalát is megelőzve mindössze 25 évvel vagyunk a nagy háború után. Ez pedig majd a játék főküldetésében kibontakozni, ahogy a már idős Overseer visszaemlékezéseit hallgathatjuk a különféle holotapeken keresztül. Az idővonalas téma pedig hasonló mint mondjuk a Skyrim és az Elders Scrolls Online esetében; az előző játékból ismerjük nagyjából a múlt történéseit, de ezzel az újabb játékkal visszavittek minket abb a legendásnak mondható időbe – ami a korábbi játékban már belepett az évszázadok homálya.
A bejárható terület a megszokotthoz mérten hatalmas, több résszel és nem kevés lénnyel, akik kedvesen üldözőbe vesznek minket. Hála a jó égnek most megkíméltek minket a cazadorok vengdékszereplésétől, az olyan ikonikus lények, mint a deathclaw és a ghoulok pedig megszokott látvány itt is. A kimondott újítás egy betegség révén jön be, ami a Scorched plague névre hallgat és külön jelzővel is elvannak látva az ebben szenvedő, ránk támadó mobok. Az pedig ismeretes, hogy ha valami új tűnik fel egy Fallout játékban, annak nem kis köze lesz a végjátékhoz is.
Amit egyszerre szeretek és – ha nem is utálom, de mindenképpen furcsa – az a többi játékos jelenléte; mert ugye a 76-al az mmorpg-k vizére evezett a széria és a pvp okozta sokk miatt rengeten el is fordultak még azok is, akiket a korai bug-ok tömkelege nem tudott elűzni. A pvp részleg valamilyen szinten persze meg lett oldva a Pacifist mód révén, de ismerve a játékbeli trollok észjárását, képesek addig húzni a többi játékosok agyát, amíg fegyveres harc nem lesz belőle. Persze a hasonlóan rafinált de normális játékosok képesek az ilyeneket csapdába csalni, de ez a folyamat is egy örökké magába harapó kígyó.
De hogy jó szó is essen a multiplayer létről a Fallout 76 kapcsán, a dinamikus eventek megléte, valamint az elmaradhatatlan szezonális eventek megléte. Külön élvezetet nyújt az építkezés – sok játékosnak kellemes időtöltést nyújt a saját kis kuckó felhúzása, kert és állatvilág gondozása -, amire eddig nem nagyon volt esélyünk. Persze itt is jöhet a trollhullám – elvégre nem elpusztíthatatlan dolgokat épít az ember -, de a megfelelő védelemről is lehet gondoskodni néhány eszes kis csapda és néhány turret segítségével.
Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy a Fallout 76 sok dolgon ment keresztül az évek alatt és vannak olyan hibái, amiket a mai napig nem oldott – vagy nem képesek – megoldani benne, de ezzel együtt egy olyan világot is tárt elénk, a rajongók számára ami egyszerre ismerős, de mégis más. Mégis új és tele van felfedezni való helyekkel.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
