Oldal kiválasztása

Bevallom, néha felmegyek a redditre, csak azért, hogy megnézzem, írt-e valaki még ajánlásokat az A túl a kerítésenhez hasonló, könyvek, filmek és játékok beszélgetésbe, mert egyszerűen nem tudok betelni ennek a rajzfilmsorozatnak a hangulatával. Egyszerűen tökéletes! Így találtam rá a The Book of Lost Thingsre, ami mindenki szerint annyira hasnoló, hogy hasonlóbb nem is létezhet. Elolvassam? Naná!

Történetünk főszereplője David, aki korán elveszíti az édesanyját, akivel nagyon szoros volt a kapcsolata. Egy ideig együtt gyászolnak az apjával, de a férfial hamarosan újranősül, újabb fia születik, David pedig nagyon nehezen dolgozza fel, hogy rajta kívül látszólag mindenki továbblépett. Mikor mindannyian az új feleség, Rose házába költöznek, David megkapja a nagypapa bátyjának, Johnatannek az egykori szobáját, aki tizenévesen nyom nélkül eltűnt fogadott húgával, Annával együtt. A szoba tele van különböző régi könyvekkel, amik hamarosan az egyetlen menedék lesznek David szomorúsága számára. Éjszakánként viszont ezek a különös könyvek mintha suttognának… Néha pedig egy ijesztő hajlott ember árnyékát véli felfedezni a kisöccse szobájának falán… Egy nap, amikor a fiú csúnyán összeveszik az egész családdal, kiszökik éjjel az udvarra, és átmászva a kerítés alatt egy mesebeli erdőben találja magát. Azonban rá kell ébrednie, hogy a mesék korántsem olyan egyszerűek, gyermetegek, mint gondolta, és a “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” sem jelent feltétlenül vidámságot.

El kell hogy mondjam, ez a könyv zseniális! Hozta nem csak az A túl a kerítésenhez hasonló csodásan borzongató, mégis gyermeki világot, amit vártam tőle – bár azért annál félelmetesebb -, de nagyon sok érdekes és eredeti csavarral toldotta meg az általunk ismert meséket. Egy-kettő egészen betegre és elvetemültre sikeredett, különösen a vadász története, többször pedig nagyon közel álltam a síráshoz, annyira megszerettem egyes karaktereket, akiktől el kellett búcsúznunk. A hajlott ember pedig alig csinált valamit, mégis a puszta jelenlétével olyan borzongást hozott rám, hogy még most is futkos rajtam a hideg, ha rágondolok.

A helyszínleírások, az írás nagyon szép és magas minőségű, mindent pontról pontra a szemünk elé fest, hogy igazán át tudjuk élni az adott pillanatot. A hangulat felváltva szomorú, veszélyes, feszült, szívmelengető, kellemetlen és tragikus. Egy igazi érzelmi hullámvasút, amit végigkísér egy konstans kísérteties, pattanásig feszülő, a hajlott ember árnyékától elsötétült rémület. Persze nem kifejezetten horrorról vagy thrillerről van szó, ezen műfajok kedvelőinek kifejezetten könnyed lehet a könyv hangulata, de pont attól válik olyan erőssé, hogy nem kell brutális vagy durva dolgokhoz folyamodnia, hogy beférkőzzön a bőrünk alá.

Ha hangulatos könyvet kerestek őszre, ne is nézzetek tovább! Sajnos nem fordították le magyarra, de angolul olvasóknak bátran tudom ajánlani, ha szeretitek az ehhez hasonló mindennapi, szinte gyermeki és mesés alapanyagból kiinduló, sötétbe és melankolikusba forduló sztorikat. Mint tudjátok, ezek kifejezetten a kedvenceim, kifejezetten kutatom az ilyesmit, így hát nekem elhihetitek, hogy műfajának egyik gyöngyszeme.