Hogyha olyan sorozatokon nőttél fel, mint a Szupercsapat, az Öreglányok vagy éppen Családi Kötelékek akkor nektek is némi nosztalgiával fog szolgálni a A Goldberg család, ami a szó szoros értelmében visszarepít a nyolcvanas évek amerikájába.
De hogy mi is ennek a sorozatnak a cselekménye: eredetileg ez egy rendes szitcom annyi csavarral, hogy az alaptörténet a rendező és író Adam F. Goldberg fiatalkorából merítkezik. Így van lehetőségünk megismerni nem kicsit lökött, de szerethető családját kezdve a fotelimádó, otthon alsóban rohangszó apjával Murray Goldberg-el (Jeff Garlin), a védelmezőnél is véldelmezőbb – enyhén inkább már zaklatásba illő – anyukával Beverly-vel (Wendy Mcledon-Covey), valamint két idősebb testvérével a menő és mindenki fejére tojó Ericával (Hayley Orantia) és az örök középső gyerek szindrómában szenvedő Barry- vel (Troy Gentile). Mondjuk a valóságban 3 fiútestvér volt, de ez most mellékes.
A sorozat lényege az, hogy láthatjuk egyrészről Adam felnövését és hogy olykor szülei helyett neki hogyan kell megállni a helyét a nyolcvanas évek neonfényű forgatagában. Bár egy Pennsylvaniai kisvárosban nőtt fel, az akkori furcsa divat, zenei irányzatok és a kötelező lázadás szele ott is jelen volt és olyan eseményeket is bemutat a sorozat, amit meghatározták azt az időszakot világszinten is – pl: Berlini fal leomlása vagy a LifeAid koncert. És ezek úgy lettek mind bemutatva, hogy csak megvoltak lengetve és nem erőltették belénk, hogy ennek most az adott epizódban mekkora hatása lesz.
A karakterek is hozzák azt, ami egy ilyen kaliberű sorozattól el lehet várni, mondjuk a don juan nagypapi (George Segal) egy érdekes kis extra volt. Murray a kötelező legtöbb esetben mufurc, szűkszavú apuka, aki imád alsóban rohangászni otthon és nem érti sportokhoz nem értő fiát. Beverly, mint édesanya engem egy nagyon extrém verziójára emlékezet Sheilának (South Park) és néha nem tudtam eldönteni a tettei miatt, hogy szeressem vagy éppen a falat kaparjam tőle.Mind Erica mind pedig Barry szintén a trollkodó, kissé öncélú de a saját útját kereső testvérek, akik imádják szivatni kistestvérüket – de senki mástól nem tűrik el ugyanezt.
Ha már útkeresés: ahhoz képest hogy a történet négy évtizeddel korábban játszódik, a benne bemutatott megszokott témák (családi perpatvar, iskolai élet nehézségei, tini románc stb.) korszakokon átívelnek, így tanulságaik is egyetemes szinten vannak bemutatva – meg a szokásos sitcom fűszerezés miatt egy kicsit mindig pozitívabb a lezárás mint a valóságban szokott lenni, de hát ezért szeretjük az ilyen sorozatokat.
Ha valamiért nagyon imádom ezt a sorozatot az maga a korszak amit megidéz. Jó persze, jómagam még tervbe se voltam meg a magyar 80-as évek merőben más volt mint az itt bemutatott amerikai, de valahogy a varázs, amit megidéz valamilyen tekintetben messze érdekesebb, mint amiben jelenleg vagyunk. Persze most is kápráztató dolgokkal és hatalmas világeseményekkel vagyunk körülvéve – de a 80-as évek egyedi érzetét nem lehet leutánozni.
A Goldberg család egy olyan sorozat, amitől vagy elmenekül az ember – figyelembe véve, hogy nem mindenki szereti az ilyen stílusú sorozatokat – , vagy egy ültő helyében megnézi az összes epizódot. olykor túlzóan vicces, néha kissé szomorkás, de mindenképpen érdekes és neonfényben pompázó a sorozat.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
