Amikor azt hinné az ember hogy Ragyogás filmek fénye kihunyóban van, akkor a filmesek leporolják a molyrágta ötleteiket Stephen King könyveit, majd összedobnak egy igencsak ütős filmet az újabb generáció számára. Hölgyek és urak, íme a az Álom doktor.
A film a még fiatal Danny Torrance-el indít, aki bár túlélte a hotelben történteket, az utóhatását nem képes kitörölni vagy – az őt kísértő szellemek jelenlétét – nem észrevenni. Felnőtt korára egy lezüllött iszákosként tengeti magát, ezzel is próbálva elnyomni a benne lévő ragyogást egészen addig, amíg egy új barát, Billy (Cliff Curtis) révén újra nem gondolja az életét és jó útra tér. Itt ugrunk pár évet és szemtanúi lehetünk annak, ahogyan is baseballos kisfiút néhány felnőtt elgarad, az erdőbe visz és – megeszi. Persze nem a hagyományos kannibál módszerrel, hanem a fiúban lévő ragyogást eszik ki. A csapat vezetője Rose (Rebecca Ferguson) megszállottan kutat az ragyogással rendelkező gyermekek után, ám azután a fiú után egy váratlan lehetőség üti fel a fejét egy másik, hatalmasabb ragyogással rendelkező személy képében.
Abra Stone (Kyliegh Curran) kiskora óta tudja, hogy nem átlagos gyerek. Olyan dolgokat hall, lát és néha tesz is, amire egy átlag ember nem is merne álmodni. Barátja halálát követően szembeszáll Rose-al és bebizonyítja az öreg lélekszívónak, hogy ő sokkal inkább a szálka lesz a torkában- nem pedig főfogás. Itt azonban még nem áll meg a szekér, ugyanis Abra segítséget remélve felkeresi azt a rokonát, aki hasonló adottásgokkal rendelkezik mint ő – vagyis Danny-t (Ewan McGregor). Mikor a férfi rájön, hogy tudják a lények Abra hol van, segít neki szembeszállni velük – ám a végső csatához tudja, hogy még kettejük ereje mellé sokkal több hatalom kell ahhoz, hogy végleg leszámoljanak Rose-al. Valami sokkal ősibb és ördögibb.
Amennyire féltek az emberek az Álom doktor-tól, annyira volt az fölösleges. Danny karaktere nagyon szép fejlődésen ment keresztül; először a kötelező züllés és menekülés, utána a lassú de biztos felépülés és a felelőssége elfogadása nagyon szép íven halad. Persze Abra túlzott magabiztossága és érettsége kissé furcsa volt, de tekintve, hogy ő miket tapasztalt meg eddig, nem csoda hogy ez megedzette. Rose és bandája pedig remek gonoszok; igaz, hogy a saját túlélésükért kell ölniük, de kicsit már nekem olyanok voltak mint a Scooby Doo- Zombik szigetén gonoszai – félnek a haláltól, nem tudták elfogadni azt viszont ,már igen hogy ártataln áldozatokkal tovább létezhetnek. Ez és amúgy is szadista hozzáállásuk miatt kicsit sem lehet velük együtt érezni.
A film elejétől a végéig érdekes volt és pörgős; egyszer a nosztalgia miatt, máskor pedig az izgalmas harcok miatt amik egyszerre folytak a valóságban és az elme birodalmában. A film végős jeleneteinél pedig nem is lehetett volna jobb lezárást adni. Elvégre minden ott ér véget, ahol egykoron elkezdődött. Ez voltaképpen egy era lezárásának is tekinthető a Ragyogás berkein belül – és talán egy új nyitányának.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.