Oldal kiválasztása

Azt szeretem az egy évados krimisorozatokban, hogy biztos lehetek abban, nem húzzák a végtelenségig, és adnak kellő magyarázatot a történet végén. A Clickbait is pontosan egy ilyen krimi sorozat, ami végig képes fenntartani a néző érdeklődését.

Nick Brewer (Adrian Grenier) az internet legújabb szenzációja, mióta kikerült róla egy videofelvétel, amin táblákon állítja, nőket bántalmaz, és 5 millió videomegtekintés után meghal. Azonban Nick húga, Pia (Zoe Kazan), valamint felesége, Sophie (Betty Gabriel) nem hisznek a videóknak, és kétségbeesetten próbálják elérni, hogy levegyék a videót az internetről, miközben a rendőrség segítségét kérik. A rendőrök, a különleges körülményekre való tekintettel nyomozást indítanak, miközben maga Pia is segítséget kér egy technikai zseni ismerősétől, A két nyomozás párhuzamosan halad, és miközben egyre jobban belevágnak a sűrűjébe, egyre több eltemetett titok lát napvilágot, és egyre többen is tekintik meg a videót.

Minden családban vannak titkok, mindenkinek van olyan titka, ami nem az övé, csak megosztották vele minden egyénnek vannak olyan titkai, amiket nem oszt meg másokkal, és nem feltétlenül azért, mert szégyelli, hanem mert ilyen az emberi természet. A Clickbait ezt az általános emberi tulajdonságot fűzi össze az internet féktelen és feneketlen bugyrával, és azzal, hogy ma már minden elérhető, minden rákereshető, és senki adata sincs biztonságban. A közösségi média, a randiappok, a személyes fotóink mind azok, amikkel – ha valaki tudja, mit csinál – úgy csűri csavarja át a valóságot, ahogy akarja.

A Netflix sorozat nyolc epizódból áll, minden egyes epizódban más személy szemszögéből követhetjük az eseményeket. Elsőként Piával kezdünk, de láthatjuk a feleség, Sophie, és a nyomozó, Roshan (Phoenix Raei) szemszögét is. Ráadásul nem ragadunk le egy időpontban, hogy ott összeérjen minden, és minden szereplővel előröl kezdjük, hanem épp ellenkezőleg, folyamatosan halad a történet, néha-néha visszatekintünk a múltba, de végig haladunk előre a végkifejlet felé.

A Clickbait tényleg egy remek széria, aminek elképesztően csavaros vége van, ugyanakkor számomra kevés volt az okok magyarázata, nem időztünk eleget a miért? kérdésen, egyszerűen csak feldobták, mint egy adott szituációt, és el kellett fogadni, ami egyáltalán nem volt elfogadhatatlan, pusztán több kifejtéssel még hitelesebb lett volna az egész motiváció.

Ugyanakkor miden csavar és ötletesség ellenére, képtelen voltam megszeretni a szereplőinket, persze mindegyik egy rendkívül összetett karakter volt, de összességében mindenki egy szemét alak volt, és azokkal is szemétül bánt, akiket állítólag szeretett. És pont ez hiányzott, a szeretet, a családi szeretett megnyilvánulása, ugyan adódott egy-egy jelenet, amiből úgy tűnt Brewerék egy család, vagy Pia szereti a bátyját, de összességében olyan volt, mintha egy csapat random ember összekerült volna, és most a társadalom nyomására mégis igyekeznek kihozni belőle valami egységet.

A Clickbait nem egy hibátlan széria, de értékeit nem kicsínyleném le: felhívja a figyelmet arra, ami manapság egyre égetőbb, hogyan vagyunk jelen az interneten, és hogy mennyire ismerjük azt, aki az üzenetek végén áll.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.