Oldal kiválasztása

Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy a Csaj nem jár egyedül kap egy folytatást, esélyesen kiröhögtem volna. Aztán elkezdtem volna zokogni, amikor kiderül, hogy az állítás teljesen komoly és ez valóban megtörténik.

Nem tagadom, ez a film mindannyiunk kamaszkorának egy meghatározó darabja volt. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy egyébként rettenetesen gyenge darab, a karakterek pedig olyan eltúlzottan sztereotip módon vannak ábrázolva, hogy az már fájdalmas. Ennek fényében talán érthető, hogy a He’s all thatnek is meglehetősen szkeptikusan álltam neki.

Ezúttal adott egy már túlzottan is népszerű főhősnő, Padgett (Addison Rae), aki a családi kasszát influenszerkedéssel támogatja. Ebben sokat segít a hasonlóan népszerű, zenész pasija is, aki éppen egy forgatás kellős közepén bukik le – egy másik lány lábai között elveszve.

A sztori innen ismerős lehet. Padgett és a barátnői fogadnak, hogy nem lesz képes egy szinte láthatatlan srácból bálkirályt faragni az év végére. Ennek a fogadásnak esik áldozatul Cameron (Tanner Buchanan), a lázadó lovászfiú, akinek még a nevét sem tudja senki helyesen leírni.

Nem spoilerezek, bár a sztori sok újdonságot nem tartalmaz, így bizonyára pontosan tudjátok, mi fog történni. A forgatókönyv ugyanis nem sokat változott, csupán a szereplők. Ugyanakkor mégis klasszisokkal túlszárnyalja elődjét, mivel rengeteg olyan hibát sikerült kijavítani a filmben, amit az előzőben sokan utáltunk.

Vegyük például Cameront. Az eredeti sztoriban az ő helyén Laney állt – aki egyébként felbukkan majd ebben a filmben is, ha szemfülesek vagytok, kiszúrhatjátok –, aki nem túlzok, az egyik legidegesítőbb főszereplő a történelemben. Eltúlzott, karikaturisztikus és nem is túl okos. Mindez Cameronról már nem mondható el. Ő csak egyszerűen nem érzi az iskolai kultúrát, helyette viszont minden idejét fotózással és lovakkal tölti. Utóbbival határozottan tudok azonosulni.

Padgett a maga nemében egyébként kifejezetten bosszantó – de pontosan ilyennek is kell lennie. Ellenben tetszett, ahogy lehámozták róla a rétegeket, mint Shrekről és láthattunk a karakterben egy valódi embert valódi problémákkal.

A He’s all that soha nem lesz egy Oscar-szintű film, de nem is kell neki. Az ilyen mozik pontosan azt a célt szolgálják, hogy egy pocsék hangulatú estén leüljünk megnézni és egy fél fokkal kevésbé érezzük magunkat ramatyul. Ezt a célt pedig tökéletesen be is teljesíti.

Szerző

Ixi
Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!