Oldal kiválasztása

“(…) ők voltak az első nők, akik beírták nevüket a hadtörténelembe.”

Sarah Rose dokumentarista könyve emléket állít azoknak az elképesztő nőknek, akik az életük kockáztatásával küzdöttek a náci uralom ellen.

Izgalmas ​kémtörténetek tele romantikával, küzdelemmel, kódnevekkel, felrobbantott vonatokkal, bátorsággal és sok-sok árulással – a Legendás lányok igaz történeteiből kiderül, mire képesek a nők, ha nemes ügyért kell harcba szállni.

A kötet szerzője, Sarah Rose a brit titkosszolgálat különleges egységének hosszú időre titkosított dokumentumait dolgozta fel. Az egyedülálló iratok, naplók, személyes beszámolók olyan hadműveletekről szólnak, amelyek során fiatal nőket képeztek ki arra, hogy a frontvonal mögé átdobva a megszállt Franciaország területén segítsék az ellenállás tevékenységét.
Az életüket nap mint nap kockára tevő fiatal ellenállók pontosan tudták, mi vár rájuk, ha a Gestapo kezei közé kerülnek – ami sajnos több esetben be is következett. Ám ennek dacára a bátor nők igyekeztek kitartani a fedőtörténetük mellett, és próbálták megúszni a letartóztatást, vagy elviselni a kínzásokat. Feladatkörükbe tartozott, hogy fogadják és rejtegessék a folyamatosan érkező szabotőr honfitársaikat, akadályozzák a nácik hadműveleteit, valamint információkkal lássák el a titkosszolgálatot – így a lányok igen fontos szerepet kaptak a pontosan hetvenöt évvel ezelőtti partraszállás, az ún. D-nap előkészítésében is.

 

A Legendás lányoknak teljesen sikerült beszippantania, ami azért nem mindennapos a tényirodalom esetében, még akkor sem, ha érdekel a téma. Sarah Rose dokumentarista stílusban, nagyon élvezetesen és alaposan ír, látszik, hogy újságíró. Nem bocsátkozik feltételezésekbe, a könyv szinte minden mozzanata valamilyen hiteles forráson alapszik. (A forrásjegyzék meglepően hosszú ehhez a terjedelemhez képest, szóval el lehet képzelni az előzetes kutatómunkát.) Egyedül a végén éreztem úgy, hogy kicsit elengedte magát és véleményt nyilvánított, amikor a női ügynökök utóéletéről és a háborúban betöltött szerepük elismeréséről volt szó. De hát azt nem is lehetett volna szó nélkül megállni, olyan felháborító és igazságtalan.

Elég sok könyvet már a korszakról, nyilván láttam pár dokumentumfilmet is, de az ismerős dolgokkal együtt is nagyon informatívnak tartom, tényleg sokat lehet tanulni belőle. És nem csupán a nők hősiességéről, de a háttérben folyó politikai játszmákról is.

Kezdetben picit tartottam tőle, hogy meglesz-e a kellő egyensúly a lányok között (mármint a könyvben), ami nagyjából megvalósult, és amint komolyabbra fordultak a dolgok, már nem is kevertem őket. Viszont azt sajnáltam, hogy sokan csak említés szintjén kerültek bele, pl. Noor Inayat Khan, akiről szívesen olvastam volna többet, de nyilván nem férhet bele mindenki egy könyvbe, és különben is inkább az első női osztály tagjairól szólt.

Az biztos, hogy mindannyian csodálatos nők voltak, akár hallottunk már róluk, akár nem. Mindannyian megérdemelnék, hogy emlékezzünk rájuk, és tényleg „legendás lányok” legyenek.