Mint már többször elmondtam, van egy kisebb problémám, ami a booktube-ot illeti. Mégpedig, hogy nem bírok leszakadni róla. Amit pedig a booktube mond, az úgy van, szóval ha ez a könyv különösen kényelmetlen és hátborzongató, akkor bizony muszáj elolvasnom.
Főszereplőink, James és Amelia átlagos tinédzserek. Kíváncsiak, összezavarodottak, és tetszenek egymásnak. Egy nap rászánják magukat, és csónakázós randira indulnak a helyi tóra, ahol is felfedezne a sziklák után egy másik kis tavat. A víz mélyére tekintve pedig egyszer csak meglátnak egy házat. Ez azonban nem egy közönséges víz alatti rom. A ház ugyanis teljesen jó állapotban van, benne tárgyakkal, amik ellent mondanak a fizika törvényeinek. A szerelmesek elhatározzák, hogy nem szólnak róla senkinek, hanem maguk fedezik fel a különös jelenséget, ez lesz az ő kis titkuk. Két szabály van: Sose kérdezd, miért, és sose kérdezd, hogyan?
Kényelmetlen és hátborzongató? Mindenképp. Azonban nem úgy, ahogy eredetileg gondoltam. Ha felkelti az érdeklődéseteket, úgy menjetek neki a történetnek, hogy ez egy olyan „nem fog kiderülni a végén” könyv. Ez engem általában nem zavar, sőt, a legtöbbször az ilyen könyvekben vannak igazán érdekes világok, de valahogy a beharangozókból nekem úgy jött le, hogy itt valami nagy természetfeletti van a háttérben, és emiatt kicsit csalódnom kellett. Ezért pedig nem is tud úgy hátborzongató lenni, ahogy számítottam rá. A folyamatos feszültséget és kényelmetlenséget maga a víz alatt tartózkodás okozza, amitől ténylegesen rosszul és kicsit pánikolósan éreztem magam, pedig higgyétek el, nagyon jól tudok úszni. A víz alatt rekedés gondolata viszont annyira megrémít (Köszi szépen, Casino royale, A tökéletes trükk és az összes barátotok) – és ezzel gondolom, nem vagyok egyedül -, hogy emiatt tényleg igazán borzongatóvá válik az olvasás élménye.
A másik, amire nem számítottam, hogy ilyen szimbolikus és emberi kapcsolatokra építő lesz a történetnek tulajdonképpen a lényege. A fő történet habár a felszín alatt játszódik, nem a második tó felszíne alatt, hanem az érzelmek síkján. Az egész az első szerelem újdonságára, varázsára utal, és hogy igenis előfordul, hogy elmúlik.
Maga a stílus és a leírások, az egész atmoszféra viszont lebilincselő volt, alig bírtam letenni, alig bírtam kiszakadni belőle. Nagyon kellemetlenül és mégis fantasztikusan éreztem magam közben, tudni akartam, és nem akartam tudni. Maradni akartam, látni még többet, de egyúttal felúszni a felszínre, venni egy nagy levegőt, elrohanni és vissza se nézni. Ha pedig egy könyv ilyen erős érzelmeket vált ki belőlünk, akkor igenis van értelme beszélni róla.
Ha nem szeretitek az olyan műveket, ahol nagyon kevés a történet, és nagyon sok az atmoszféra, akkor az A House at The Bottom of a Lake nem lesz a kedvencetek, de ha szívesen kerülnétek egy az enyémhez hasonló, elnyújtott, feszült hangulatba, akkor (Akkor meg kell kérdeznem, mi bajotok van?… Csak viccelek, tudom, hogy ugyanaz, mint nekem.) vegyétek csak bátran a kezetekbe, és merüljetek el a tóban és a borzongásban.
Szerző
Korábbi cikkek
Könyv2022-09-14Erberling Judit: Szirmok
Könyv2021-11-17Robert b Bednar: Duxorg – Álmodj és én létezem
Fantasy kötet2021-10-21John Connolly: The Book of Lost Things
Könyv2021-10-18Bombicz Judit: Mesevarázs
