Oldal kiválasztása

A Tales Of Symphonia, The Abyss és Zestiria méltán váltak ismertté az animés közösségeken belül, azonabarról sokan megfeledkeznek, hogy az egyik Tales játékból készült film is kering az éterben – név szerint mai cikkünk alanya a Tales of Vesperia: The First Strike.

Terca Lumieris világát – akárcsak a korábbi játékok helyszíneit – egy misztikus erő az ún. aer járja be és az emberiség megtanulta ezt a különleges erőt kinyerni és felhasználni a Blastiák segítségével. Azonban minden dolognak megvan az árnyoldala, így az aer is lehet veszélyes természetes állapotában is, vagy éppenséggel néhány kedves ember fegyvert gyárt belőle.  Az előbbi problémát járja főleg körbe a film: főhőseink Flynn Scifo és Yuri Lowell őrök Shizontania városában aminek környékén gyanúsan megnőtt a szörnyek és más agresszív élőlények száma. A városvédő kapitánya Niren tanácsnoka javaslatára felkeresi a híres kutatót Rita Mordio-t aki szerint a túlzottan megnövekedett aer okozza ezt. A baj azonban az, hogy ez természetesen nem tudna bekövetkezni, így Niren már konkrét személyek után kutat, akik úgy gondolják hogy a természet megontása és emberéletek kioltása belefér a “járulékos veszteség” kereteibe.

Időközben persze a két fiú sem unatkozik; mind Flynn mind Yuri keresik a maguk útját, de a sors úgy látszik akarva-akaratlanul is széjjel akarja őket választani. Flynn apja nyomdokait követve hisz a lovagok ideáljaiban és próbál mindent a könyv szerint tenni, míg Yuri kiszámíthatatlan, nagyszájú, valamint túl lassúnak ( és nem 100%-ban megbízhatónak) gondolja a törvényes utat az igazság felé. Bár a két srác lépten-nyomon veszekszik azon, hogyan lehetne a várost veszélyeztető helyzetet megoldani; látni fogjuk hogy voltaképpen mindkettőjüknek igaza van, de mégsem.

Van ahol Flynn bukik meg, mert látja hogy a lovagok nem mindig a hősies megmentők és képesek megtenni nem olyan szép  dolgokat “nagyobb jó” érdekében, de Yuri gerilla módszerei és azok kockázatai sem képesek minden helyzetet megoldani – sőt, elég egy rossz szó és csak még jobban ront a helyzeten.  De az elmondható, hogy mind a ketten tanulnak a másiktól és képesek a fejlődésre – még akkor is ha az fájdalommal és tragédiával jár.

Azért szeretem kimondottan ezt a filmet, mert bemutatja nekünk talán a legszerethetőbb és legkompetensebb főhőst a Tales szériákban, Yuri-t. Yuri igazából azért érdekes, mert ő nem a tipikus főhős jellem -arra megvan nekünk Flynn -: cinikus, realisztikus, nehezen bízik meg másokban és szereti humor és piszkálódás mögé rejteni a saját sebeit. Ezt leginkább fontosabb mellékszereplők jellem repertorájában lehet látni az idő nagy részében (lásd: Zelos a Symphoniaban vagy Asch az Abyss-ban) és talán ezért is hat üdítőleg egy ilyen főhős.

Nagyon sajnálom, hogy nem lett belőle hosszabb sorozat; a játék történetét ismerve egy kalandos és sokszor drámai hangot megütő kis sorozat lenne a Vesperiából is, de tekintve, hogy a film óta is eltelt több mint tíz év, így eléggé kicsi az esély arra, hogy Yuri és Flynn kalandjait hosszabb epizódokon keresztül kövessük.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.