Oldal kiválasztása

Nagyon régóta várunk már erre a Marvel filmre, eredetileg 2020 májusában került volna a mozikba, ám ezt a világjárvány miatt három alaklommal is elhalasztották. És annak ellenére, hogy a Disney egy nem túl kedves húzással streamen is közreadta a filmet, mégis tarolt a mozikban, okkal!

Alexei Shostakov (David Harbour) és Melina Vostokoff (Rachel Weisz) titkos orosz kémekként élnek az Ohióban két lányukkal, Natashával (Ever Anderson) és Yelenával (Violet McGraw). Azonban a SHIELD lebuktatja őket, ezért egy havannai bázisra menekülnek, ahol azonban szétválik a család, és ezzel együtt széthullik a sosem létező családi idill.

Évtizedekkel később Yelena (Florence Pugh) is Fekete Özvegy lesz, és azt a parancsot kapja, hogy találja meg és szerezzen vissza egy nagy értékű szérumot egy volt Özvegytől, ám ez a találkozás közel sem úgy alakul, ahogy várták. Yelena felkutatja rég nem látott nővérét, Natashát (Scarlett Johansson), aki még 2016-ban dezertált az Özvegyektől. Ahhoz, hogy a testvérpár sikerrel járjon, újra egyesítenie kell családját, le kell rendezniük családi kapcsolataikat, és rájönni, ki is a valódi ellenség.

Az, hogy mennyire vagyok elfogult Black Widow-val kapcsolatban jól példázza, hogy tele vagyok képregényekkel, szobrokkal, pici mütyűrökkel, ami a karakterhez kapcsolható, de ettől függetlenül nagyon aggódtam a filmmel kapcsolatban, mert általában, ha valamit ennyire szeretünk, vagy ennyire várunk, csalódás a vége. Nos, rajongásom ellenére is állítom, hogy ez egy remek akciófilm lett, ütős jelenetekkel, kellő humorral, és egy nagyon erős soundtrackkal.

Végre kicsit mélyebben láthattunk bele a Fekete Özvegyek kiképzésébe, a világban betöltött szerepükbe, és abba, hogy ez mennyire durva és embertelen kiképzés is egyben. És egyúttal egy remek feminista analógiát is kapunk, egy olyan világról – ami a miénk! – ahol egy férfi irányítja a megkínzott és megtört nőket, akik erősebbek, jobbak és okosabbak is nála, de ez nem számít, mert nők. A nők lecserélhetők, helyettesíthetők, eldobhatók és láthatatlanok – és a film is erre a borzasztó, borzasztó dologra alapoz, és teszi ezt úgy, hogy egyáltalán nem tolja túl, nem kendőzi, nem véleményezi, csak tényként a néző elé tárja.

Külön öröm volt látni, hogy a sok akció mellett akadt a filmben humor is, méghozzá egy női!!!! comic-relief karakter Yelena személyében. Ugyanis a filmiparban már egyre több a női főszereplő, és néha már kettő nő is beszélget egymással, de például ha a Disney hercegnős filmeket vesszük alapul, akkor konkrétan nincs női vicceskedő karakter ezekben, mintha a humor nem lenne nőies tulajdonság – ezt Orlissa persze ezerszer jobban kifejtette nálam.

A filmbéli végső csavar nagyon ötletes volt, jó volt a felépítés, az egész tényleg egy nagyon átgondolt és részletekig kidolgozott film lett, persze így is találtam egy apró bakit benne: a börtönös jelenetnél, mikor Natasha besegít, nos, annak konkrétan semmi értelme nem volt, ellenben piszkosul jól nézett kis, és én remekül szórakoztam.

A Black Widow film tényleg az, amit moziban kell látni, és miközben egy nagyon erős feminista vonalat épít fel, mégsem felejti el, hogy egy képregényfilm, és ennek a műfajnak is megvannak a maga szabályai.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.