Közel húsz éve Richard Curtis alkotott valami egészen lenyűgözőt az Igazából szerelemmel: egy amolyan mozaik-szerű elbeszélési módot, amiben számos aprócska, egyedi, ám mégis valahogy összekapcsolódó történet adta ki a narratíva egészét. Az Igazából szerelem struktúráját és sikerét azóta több film is próbálta leutánozni, inkább kevesebb, mint több sikerrel—köztük a Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófákkal is.
A frissen szingli Jessie (Maggie Grace) esküvőszervezői karrierje még azelőtt csúfos kudarcot látszik vallani, hogy elindulhatna, mikor a lány véletlen olyan látványosan tönkretesz egy esküvőt, hogy internetes híresség lesz belőle. Liz (Caroline Portu), akinek vőlegénye nem más, mint Boston befutó polgármester-jelöltje, Robert Barton (Dennis Staroselsky), azonban ragaszkodik hozzá, hogy Jessie szervezze meg az esküvőjüket, amire nyolc nap múlva kerül sor. Ebben Jessie partnere lesz a perfekcionizmusáról híres Lawrence Philips (Jeremy Irons), aki az esküvő cateringjéért felel. Lawrence öt éve vesztette el a feleségét, és mivel azóta csak a munkájának élt, barátai leszerveznek neki egy vakrandit—szó szerint, ugyanis randipartnere, Sara (Diane Keaton) vak. Ezzel egyidőben Jimmy (Andy Goldenberg), a vőlegény igencsak lúzer öccse, benevez egy tévés vetélkedőre, ahol egy teljes ismeretlennel összeláncolva kell minél több időt kibírnia. Szerencséjére partnere Svetlana (Melinda Hill), a szexi orosz ügyvéd, akiről azonban hamarosan kiderül, hogy valójában sztriptíztáncos, aki azért nevezett a műsorra, hogy a nyereményből új életet kezdhessen—távol az orosz maffiától. Mindeközben Ritchie Kapitány (Andrew Bachelor), egy városnéző túra humoros vezetője első látásba beleszeret egyik utasába, akiről azonban csak annyit tud, hogy Hamupipőke üvegcipellője van a nyakára tetoválva.
A Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák legnagyobb hibája, hogy nem egy film—hanem négy. Őszintén mondom, mind a négy történetívből kijött volna egy-egy film: a magánéleti és professzionális csalódáson átesett esküvőszervező, akire ismét rátalál a szerelem egy sármos zenész (Diego Bonita) képében; a zsémbes öregúr, aki egy csodálatos nő miatt megtanulja, hogyan is tekintsen más szemszögből a világra; a helyi híresség, akinek az egész város besegít, hogy megtalálja Hamupipőkéjét; és az örök lúzer, aki, hála egy belevaló sztriptíztáncosnak, belekeveredik az orosz maffia ügyleteibe. Azonban ez sajnos mind be lett zsúfolva mindössze 96 percbe, amit nagyon megsínylettek az egyes történetszálak. Talán leginkább Lawrence és Sara történetének esetében éreztem úgy, mintha egész szekciók hiányoznának, de a többi történetszál is eléggé csonkának érződött. Ezen felül a zsúfoltságot az időkezelés is megsínylette, mivel egyfelől van egy nagyon szoros időkeretünk—nyolc nap Jessie felbérlése és az esküvő közt–, másfelől pedig annyi cselekményünk és karakterfejlődésünk, ami nem fér bele reálisan ennyi időbe. És ha ez még nem lenne elég, a hangnemmel is vannak problémák: míg a négyből három történet (Jessie, Lawrence, Ritchie) nagyjából egy regiszterben mozog, és viszonylag a realitások talaján maradnak, addig Jimmy története—ami bár önmagában nagyon is szórakoztató—elképesztően abszurd, és inkább húz a vígjáték, semmint a romantika fele. Mindent összefoglalva: a film egy hatalmas, narratív katyvasz.
Ám van valami, ami mégis megmenti: az, hogy végtelenül bájos. Igazából mindegyik szereplő végtelen jóindulattal közelít az eseményekhez, hajlandó nőni, változni, és legyőzni a saját hibáit. Még Lawrence is, aki irányítási vágyából adódóan számos hibát követ el a Sarával való kapcsolata során, képes belátni ezeket a hibákat, és aktívan vezekelni értük. Ritchie Kapitány tündérmese-románca magával ragadja a nézőt, és elhiteti vele, hogy létezik szerelem. Jessie és a zenész Mack egymásra találása emlékeztet minket arra, hogy azután is lehetünk boldogok, hogy összetörték a szívünket. Jimmy története pedig szimplán szórakoztató—és eskü, a maffiavezér fogdmegjei voltak a legjobbak.
A nagy előnye tehát a filmnek, hogy technikai hiányosságai ellenére optimista akar lenni—szórakoztatni akar, és megmutatni azt, hogy a szerelem tökéletlen, sőt, egy igazi katasztrófa, ám mégis csodálatos. És emiatt, számos hibája ellenére, nem tudtam nem élvezni
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.