Egyrészről sablonos, másrészről szerethető. Az egyik oldalon az ezeréves, bejáratott karaktertípusok, de mégis lehet őket szeretni. Igen, itt minden rajongó foghatja majd a fejét, ugyanis a Tower of God kerül kivesézésre.
A történet szerint létezik egy hely, a Torony, aminek különböző szintjeit bejárva különleges helyekre lehet eljutni. Egykoron legendás harcosok egy kis csapat élőkön Zahard-al (vagy Jahard, ki hogy szereti fordítani) eljutottak a századik szint fölé és bár még volt fentebb, Zahard úgy döntött, hogy megáll és birodalmat alapít. Ennek már nagyon hosszú ideje, de mégis rengeteg bátor személy próbálkozik meg azzal, hogy saját életét kockára téve megjárja Zahad és legendás harcosok útját – ilyen az ifjú Bam is.
Miután egész életét a sötétségben élte le és egyedüli társa Rachel is magára hagyta, egyetlen célja az, hogy feljusson a torony tetejére a lánnyal közösen. Az mind szép és jó, csak hogy maga Bam léte zavart hoz az erőbe – ő ugyanis nem a toronyba élt és amiatt hogy kívülről jött be, ő egy un. Irregular – egy olyan személy akinek nem megnyílt a bejárat, hanem erővel jött át rajta. Persze ő ezzel nem volt tisztában, ahogy kb semmi mással se a világ dolgairól.
Mivel azonban ez ritkaságszámba megy és egy Zahard hercegnő – név szerint Ha Yuri Zahard – éppen arra járt, a szeszélyes hölgy úgy döntött, hogy némiképp segít a srácnak a küldetésében. Onnantól pedig nincs megállás, Bam kiegészülve két harcostársasal – Khun Aguero Agnis-al és Ram-al – megindulnak a hatalmas kalandra mely útnak alapját, fájdalom árulás és régi sebek tarkítják. Vajon honnan is lehet nekem ismerős ez a felállás? Jah, igen nagyjából minden második shonen animéből.
Azt előre le kell szögeznem, hogy elsőre nem fogott meg se webtoon – melynek grafikai kinézetének kezdeti minőségéről nem akarok szót ejteni – se az anime, mert annyi de annyi hasonló stílusú művön rágtam át magam, hogy azt már számon se lehet tartani. Az ok, amiért belenéztem az a Hero Cantare játék volt, mivelhogy tisztában akartam lenni az ebből származó harcosok történetével.
Végül pedig nem is bántam meg hogy belekezdtem: vannak benne érdekes harcok, jópofa karakterek és a világ is szépen ki van alakitva – mondjuk már fel lehetne hagyni ezzel a toronymászós témával – és ahogy halad előre a történet a humor és barátság fenenagy erejét egyre jobban átveszi a komolyság és az olykor halálosan komoly kimenetelű döntések sorozata. Mert persze a hősök kalandja alapvetően nem egyszerű, Zahard meg egy valóságos parasztá vált az elmúlt pár évezred alatt.
Ami kimondottan tetszett a sorozatban az az, hogy Bam és Aguero kapcsolata nagyon hasonlít Gon és Killua (Hunter x Hunter) felállására; az egyik a világról nem sokat tudó, ámde erős és kedves srác, a másik meg egy elismert (és jogosan félt) család sarja, aki meg nem kevés rossz dolgot élt át. Mégis minél többet vannak együtt, annál inkább elkezdenek függeni a másiktól, hiszen mindketten egyfajta támogató korlátok egymásnak. Aguero számára Bam világlátása fényt hoz és reményt, amíg a sokat megélt Aguero képes némi komolyságot csepegtetni Bam fejébe.
A rajongók már elég régóta várták az animét nt és kimondottan azt a jelenetet, ami miatt egy újabb rendkívül utált karakter került a világranglista majdhogynem élére a kategóriában – már ha egyáltalán létezik ilyen. Az anime kinézete messze szebb, mint a webtoon-é, a szinkronok jól el lettek találva és összességében érthető, hogy miért szerették meg sokan a Tower of God-ot kijövetele után.
Nem egy kimondott mérföldkő, jóformán semmi újat nem hoz az éterbe, mégis vannak jó karakterek és szórakoztató elemek, emiatt pedig képes volt megragadni a nézők szívét. Ügyes munka.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
