Oldal kiválasztása

Az, hogy óriási Resident Evil rajongó vagyok, nyílt titok, játszottam már minden játékkal, láttam már az összes filmet, és olvastam a könyveket is. Így nem csoda, hogy azonnal megnéztem az új, Netflixre érkező animációs sorozatot – ami inkább film –, és minden rajongásom ellenére, egyszerűen képtelen vagyok szeretni, vagy akár csak átlagosnál jobbra értékelni ezt a produktumot – sőt, meg merem kockáztatni, hogy ez a leggyengébb Resident Evil alkotás, ami valaha készült!

A sorozat a Resident Evil 4 játék után veszi fel a fonalat, vagyis Leon S. Kennedy megmentette az elnök lányát, Ashley-t, így az Államok vezetőjének teljes bizalmát élvezi. Nem csoda hát, hogy Leon egyike annak a négy ügynöknek, akit felkérnek, hogy vizsgálja ki, hogy volt képes egy belső ember feltörni a Fehér Ház titkos rendszerét, és annak szupertitkos adatihoz hozzáférni. Azonban a Fehér Házat újabb támadás éri, és csak egy hajszálon– meg négy képzett ügynökön – múlik, hogy nem történik tragédia. Leon és csapat elindul Ázsiába, hogy kövessenek egy szálat a támadással kapcsolatban, de lassan kiderül, hogy valójában semmi sem az, aminek látszik, és mindenhez a megoldást a múltban kell keresni.

Hogy miért épp sorozatnak nyilvánították az Infinite Darknesst, azt nem igazán értem, mert négy epizód, részenként mintegy 30 perccel az pont egy film, de itt gyanítom, ezzel próbálták átlendíteni a nézőket a hézagokon, amik, sajnos, bőven akadnak a történetben.

Ismét viszont látjuk Leont, aki nagyjából hozza a szokásos formáját, miközben azért látjuk, és persze tudjuk is, hogy ő azért sokkal több, mint egy parancsot teljesítő ügynök, és bőven van mögötte bőrönd. Ráadásul láthatjuk Claire Redfieldet is, aki konkrétan semmit nem tesz hozzá a történet alakulásához. Claire ugyanis megkezd egy nyomozást, és egészen jól összerakja a szálakat, de egyrészt a karakter semmi, korábban látott skillt nem mutat, másrészt, nulla, az az nulla ráhatása van az eseményekre. Ha fognánk és kitörölnék Claire jeleneteit, nem történne semmi, a sorozat vége ugyanaz lenne, ugyanazokat az információkat kapnánk meg, mint a nyomozása, csal éppen egy másik forrásból és ennyi. Tartok tőle, hogy pusztán azért került bele a szériába, hogy behozzanak egy megnevezett női karaktert, aki még beszél is – rajta kívül még amúgy összesen egy darab van…

A történetünk amúgy egészen jól fel van építve, a „rossz” oldalnak látjuk a történetét, és hogy miből mi fejlődött ki, mi vezetett ahhoz, hogy azt tegyék, amit tesznek, ugyanakkor az érzelmi magyarázat az annyira sekélyes és abszurd, hogy komolyan azon agyaltam, hogy ezt vajon egy hatéves találta-e ki, vagy simán előhúzták a kalapból? De a történet pontosan ugyan ilyen elemeket is felmutat, több olyan esemény is történik, ami előreviszi a cselekményt, oda irányítja a szereplőinket, ahova kell, de közben nincs értelme, nincs megmagyarázva, és egyszerűen nincs lehetőség abban, hogy az valóban megvalósult legyen – és igen, itt az utolsó bombázásra gondolok.

Csalódott vagyok, borzasztóan csalódott, mert bár én is tudom, hogy nem egy Shakespeare drámát várhatok egy animációs Resident Evil filmből/sorozatból, azért némi logikát, írói tudást, és az akció jeleneteke nem lenyúlását igenis elvárhatom – igen, ilyen is van!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.