A fenti kérdés a 2020-as Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál egyik legnagyobb visszhangot kiváltó filmjében, a Sweat-ben hangzik el, ami egy letaglózó, rendkívül őszinte és aktuális betekintés egy influenszer életébe.
Sylwia sikeres fitness edző és a közösségi média sztárja, 600 ezer követő nézi a videóit nap mint nap. Népszerűségének egyik titka, hogy nemcsak az edzésekről és a sikereiről, de az érzéseiről is gyakran posztol a rajongóinak. Sylwia a teljes életét az edzőteremben és az online térben éli. A csillogó felszín alatt azonban meg nem értettség, magány és szeretetéhség rejtőzik, amit egy idő után már nem akar elrejteni a külvilág elől.
A Sweat egy nagyon érzékenyen, finom kézzel összerakott korrajz, ami bemutatja, hogy mi rejlik az insta sztárok és influenszerek posztjai mögött. Egy világ, ahol a rajongók felszínes, könnyen megszerezhető, de még könnyebben elveszíthető szeretetéért (és az ezzel járó pénzért) sokan a végsőkig elmennek. Egy világ, ahol a bizalom a legdrágább kincs, ahol a barátok érdekből vannak melletted, ahol a test és a lélek is csak egy áru.
Sylwia ugyanakkor több, jobb, mint a legtöbb influenszer. Az író és rendező Magnus von Horn azt igyekezett megragadni a karakterben, ami influenszer lét gyökerét jelenti: a hitelességet. A lány szívből imádja a sportot, hisz abban, amit hirdet, és nem reklámoz a videóiban olyat, ami mögé nem tud teljes szívvel beállni. A rajongóiban nem a pénzt látja, ő ennél sokkal kiszolgáltatottabb: neki a figyelemre és szeretetre van szüksége mindennél jobban. A filmben kirajzolódó anya-lány kapcsolat és a családkép meg is válaszolja azt a kérdésünket, hogy hogy juthat egy talpraesett, szép, okos és jószívű lány odáig, hogy ennyire ki legyen éhezve a figyelemre, a törődésre. Sylwia egy a számtalan apa nélkül felnövő ember közül, aki gyerekként szeretet, figyelem és törődés helyett kritikát és ítélkezést kapott otthon, így a rajongók figyelme, elismerése és szeretete az egyetlen, ami úgy, ahogy pótolni hivatott ezt az űrt. Természetesen ez nem elég, hiszen ahogy a legtöbb embernek, neki is szüksége lenne (a szó lelki értelmében vett) intimitásra, az üzleten túlmutató társas kapcsolatra. Ez azonban a huszonkettes csapdája, hiszen a média világában egy ennyire sikeres ember számára a bizalom a legritkább madár, szinte lehetetlen kiválogatni, ki az, aki nem valamilyen érdekből van mellette. Tehát amíg innen nem lép ki, nincs sok esélye egy boldog kapcsolatra. Ha viszont kilép, akkor a követőtáborából áradó – kicsit távoli, kicsit felszínes, de legalább biztosan meglévő – figyelmet és szeretetet kell feláldoznia a bizonytalan jövőért. De vajon időben eljut arra a szintre, hogy ezt meg merje lépni, vagy összeomlik?
Aki a Sweatnek nekiveselkedik, az ne számítson pörgős, eseménydús sztorira. Bár a történet fő konflikusa elvileg a főszereplő és az őt zaklató perverz rajongó közt húzódna, az igazán lényeges rész valahogy mégsem ez lesz. Ehelyett a filmben a sokáig kitartott, hosszú közeli jelenetek viszik a prímet, Magdalena Koleśnik mesteri arcjátéka a finoman és mégis tökéletesen tükrözi a benne zajló folyamatokat. Sokkal inkább kapunk egy belső feszültségektől terhes lélekrajzot, ahol az események szerepe nem a történet előregördítése, hanem az, hogy ezeken keresztül is jobban megértsük a főszereplő lelkében zajló vívódást. Ezzel együtt, vagy talán épp emiatt a Sweat egy mestermű lett, így mindenképp érdemes rászánni az időt.
Szerző
