Baromi nehezen vettem magam rá, hogy elolvassam a Vámpírakadémia utolsó kötetét, na, nem azért mert nem szeretem, hanem pont az ellenkezője, annyira nagy rajongója vagyok, hogy nem akarom lezárni magamban, nem akarom, hogy véget érjen Rose és Lissa kalandja. Amúgy ezt nem csak ezzel a kötettel, hanem számos egyéb könyvsorozattal és tévésorozattal is eljátszottam már, a Narnia utolsó kötetét négy évig húztam, és a mai napig nem láttam Az elnök emberei vagy a Jóbarátok utolsó részét.
Rose Hathawayt letartóztatják, ugyanis megtalálták a karóját a halott királynő, Tatjana mellett, és a moráknál ez főbenjáró bűn. Azonban Rose ártatlan, de ezt senki nem hiszi el neki, hiszen Tatjanával komoly nézeteltéréseik voltak, különösen a testőrökre vonatkozó korhatáros törvény bevezetése után. Rose-t elzárják, de barátai és családja úgy dönt, megtalálják a valódi tettest, ehhez azonban biztonságba kell helyezni Rose-t, miközben húzni kell az időt, amíg meg nem lesz a valódi elkövető. Ehhez pedig a legjobb módszer, ha egy törvényi kiskaput kihasználva Lissa is a trón várományosai közé kerül, aminek persze Lissa örül a legkevésbé. De a távolság és a próbatételek közepette ismerszik meg, hogy ki az igazi család, és ki az igazi barát.
Ha azt hiszed, hogy egy könyv nem lehet olyan akciódús, mint egy film, akkor bizony A végső áldozat neked való, hogy ráébresszen, mennyire tévedésben vagy! Én tényleg minden Vámpírakadémia kötetet imádtam, de ebben aztán annyira felfokozódtak az események, és pergett az akció, hogy letenni komoly erőfeszítésbe került. Az egész könyv egy hihetetlen ámokfutás, ami alatt végig követjük Rose szökését és tervét, miközben ő meg szemmel tartja Lissát, és az udvarban zajló eseményeket.
Fura volt, hogy most a főszereplő párosunk nem együtt szállt szembe mindennel, hanem külön-külön, egymástól függetlenül, de mégis kapcsolódva bogozták ki a szálakat. Ugyanakkor ez az újítás nagyon is jót tett a történetnek, mert teljesen más perspektívába helyezte az egészet. Rose kommentárjai Lissa cselekedeteinél pedig mindig is a könyvek legjobb és legviccesebb részei voltak.
Ugyanakkor nem ez lesz a kedvenc kötetem, és most tényleg nem azért, mert ez a zárás, hanem mert maga a lezárás kissé furára sikeredett. Az okok és történések tényleg logikusak, átgondoltak és értelmesek, de mégis az egésznek amolyan zárjuk már le végre hangulata van. De ennek meg ellentmond Adrian (aki amúgy az ultimate kedvencem) erős és fájdalmas szónoklata, ami úgy igazán szereplőink húsába vág – és ami amúgy remek alap a Vérvonalak folytatásához, ami magyarul csak egy kötet erejéig jelent meg, szóval kell hozzá az angoltudás.
Nem bánom, hogy elolvastam A végső áldozatot, de bőven maradtak bennem kérdőjelek és kétségek afelől, hogy vajon ez jó-e így, azonban méltatnám az írónő merészségét, hogy bár sok mindent megoldott, egy társadalom átszervezését és megváltoztatását csak igen apró lépésekben lehet elindítani.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!