Oldal kiválasztása

Bentlakásos iskola egy csomó elnyomott lánnyal? Romboljuk le a patriarchátust? Dark academia hangulatú feminista sci-fi? Ne is folytassátok, nekem aztán jöhet!

Philomena a jó nevű Innovations Academy diákja. Barátnőivel mind gazdag családból származó tinik, és a neves bentlakásos iskolában megtanulják, hogy legyenek mintahölgyek, mintafeleségek, hogy szolgálják ki a férfitársadalmat. Férfiak tanítják és őrzik őket, a szüleikkel pedig csak évente egyszer, egy bemutatóesten találkoznak az intézmény szponzorai mellett. Mena azonban egyre több gyanús dologra lesz figyelmes. Egyik lány furcsán viselkedik, egy másikkal erőszakoskodik a támogatója, az esti vitaminok pedig engedelmessé és feledékennyé teszik őket. A lány pedig egyre biztosabb benne, hogy a szülei sosem fognak érte jönni…

Hangulata miatt többen említették ezt a könyvet egymás mellett a Elizabeth Thomas Catherine House-ával, de ez az alkotás számomra sokkal izgalmasabbra sikerült. Az előkészületek már kezdettől fogva tényleg feszültté és kényelmetlenné teszik a hangulatot, folyamatosan éreztetve, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Ahogy a lányok felbátorodnak, és egyre több dologra rájönnek, úgy válik a cselekmény is egyre eseménydúsabbá, komolyabbá. A csattanó pedig pont kielégítő, a végéhez közeledve már sejtettem, mi lesz a vége, de épp elég későn, hogy ne legyen ettől a történet egyértelmű vagy unalmas.

Tekintve, hogy egy trilógia első részéről van szó, nem sikerül ebben a könyvben mindent megoldani, de szerintem pont annyira lezárja a sztorit, hogy ha valaki csak később akarná folytatni, nem okoz álmatlan éjszakákat. Maradnak bennünk kérdések, de az itt felvetett rejtélyek nagyrészt válaszra találnak, nem hagynak lógva az utolsó oldalon.

A karakterek egyébként elég sablonosak, de ennek ellenére nagyon szerethetőek, egyszerűségükre pedig a történet végén magyarázatot is kapunk, így ezt a „hibát” hajlandó vagyok teljes mértékben elengedni. Az egyetlen, akinél ez zavaró, az a lányok külső segítőtársa, Jackson, aki annyira jó, és annyira feddhetetlen, hogy eldobom az agyam. Könyörgöm, egy tini fiúról van szó, legyen már legalább egy icipicit gyarló!

Amitől kisség kellemetlenül éreztem magam, és nem a jó kis borzongató, feszült értelemben, az a már-már erőltetett hímsovinizmus. Erre most nézhettek nagyot, hogy mi? Kellemetlen a hímsovinizmus? Nem mondod? Persze persze, de most nem erre gondolok, hanem arra, hogy mennyire az arcunkba van tolva, hogy „Ezek a lányok itt el vannak ám nyomva a csúnya bácsik által, értem?”. Sokszor okozott szekunder szégyenérzetet ez a fajta szájbarágás, de be kell vallanom, néhányszor ezt is nagyon eltalálták, és egészen félelmetessé tettek jeleneteket.

Összességében csak ajánlani tudom a könyvet, ha szeretitek az egyszerűbb sci-fi koncepciókat, rejtélyekkel, feszültséggel megtűzdelve. Én mindenképp folytatni fogom a sorozatot, és alig várom, hogy fény derüljön minden titokra!

Szerző

Buttercup
Szerkesztő