Oldal kiválasztása

Kicsit félve kezdtem bele a Netflix legújabb filmjébe, azon egyszerű oknál fogva, hogy az esetek 90 százalékában az ilyen jellegű világvége filmek vagy elcsépeltek, vagy ostobák, vagy egyszerűen semmilyen lezárást nem képesek adni. A jó hír, hogy az Ébrenlét esetében ez nincs így!

Jill (Gina Rodriguez) veteránként biztonsági őrként dolgozik, miközben gyógyszereket ad el dílereknek, hogy egy kis mellékeshez jusson. Ráadásul nem is ő neveli gyermekeit, Matildát (Ariana Greenblatt), és Noah-t (Lucius Hoyos), hanem az édesanyja, Doris (Frances Fisher). Egy délutáni családi látogatás alkalmával azonban leáll Jill autója az út közepén, és belehajt egy másik, aminek következtében a kocsija felborul és belezuhan a folyóba. Jill, Noah, és Matilda ugyan épp bőrrel megússzák, de kiderül, a világban valami nagyon-nagy baj történt. Az elektromos szerkezetek leálltak: kocsik, hűtők, számítógépek – tehát minden, ami chippel megy és áram alatt volt az adott esemény során.

Ráadásul az emberek egyszerűen nem tudnak elaludni, aminek következtében az emberek elkezdenek széthullani, ugyanis pihenés nélkül az emberi agy szépen felmondja a szolgálatot – a jelenlegi alvás nélküli rekord 11 nap, de átlagosan egy hét alatt az emberi agy leáll. Ennek következtében már egy nap után a logikus gondolkodás, a memória, és szinte minden funkció kezd megszűnni az emberekben, egyszerűen egy ösztönlénnyé alakulnak át, aminek nem működnek a szokásos védekező és felülíró mechanizmusai. Így maguk az emberek válnak igazi veszélyforrássá – pláne ha kiderül, hogy talán akad egyvalaki, aki mégis képes aludni!

Ahogy a bevezetőmben is említettem, nehezen szántam rá magam a filmre, de rendkívül pozitívan csalódtam, mert végre egy teljesen egyszerű témához nyúlva egy nagyon is összetett problémát kaptam, ráadásul rendes lezárással. Az Ébrenlétben fogtak egy szimpla problémát, és nagyon alaposan végiggondolva tudományosan is felvezették, miközben az emberek napról-napra mindinkább szétcsúsztak és olyan dolgokat kezdtek megtenni, amit rendes körülmények között nem.

A film rendezése amúgy kiváló munka: a feszültség keltése, és ahogy a hétköznapi dolgok, egyszerre fenyegetéssé vállnak nagyon egyszerűen, mégis rendkívül szépen vannak megjelenítve és elkapva a filmben. A kamera használata pedig egyenesen elképesztő, olyan szögben és olyan érdekes elgondolással láthatjuk az eseményeket, amiket főleg művészfilmekben láthatunk, azonban az Ébrenlétben mellőzik az ezekhez kapcsolódó tétova jeleneteket.

A film lezárása pedig maga a csúcspont is, ahova szépen-lassan, ugyanakkor feszülten vitt el minket a történet íve, egy felesleges perc sincs az Ébrenlétben – ami tekintve, hogy egy másfél órás filmről van szó, azért igencsak meglepő. Egyszerűen minden történés, minden mozzanat azért működik, mert a karakterek tetteiből valamint a fennálló szituációból fakad, semmi írói önkény, csak a színtiszta remek forgatókönyv, egy remek rendező kezében. Remélem, látunk még hasonló filmeket az író-rendezőtől, Mark Rasótól.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.