Oldal kiválasztása

Nem mondanám, hogy a Fekete nyár a kedvenc zombis sorozatom, de azért a készítők ügyes és okos megoldásokat alkalmaztak az első évadban, tetszett a kicsit novellaszerű felépítése, és igazán csak az évadfinálé torkollott logikátlan lépésekbe. A második évadra mintha mindent elfelejtettek volna a készítők, és kaptunk egy élvezhetetlen és ostoba katyvaszt, persze jó sok vérrel.

Négy hónappal az első évad lezárása után járunk, vagyis Rose (Jaime King), és lánya, Anna (Zoe Marlett), valamint Julius (Justin Chu Cary), és Sun (Christine Lee) együtt próbálja túlélni az apokalipszist és a zombik támadásait. Azonban hiába az élőhalottak soha nem fogyó hada, mégiscsak az emberek a legijesztőbbek ebben az új világrendben. Azonban egy hirtelen felbukkanó repülőgép mindenkit arra csábít, hogy kövessék, és ez bizony sokak életébe fog kerülni.

A második évadban is nyolc epizódot kaptunk, azonban ezúttal egy sokkal szétziláltabb, nagyon kevés összefüggéssel rendelkező apró történetszálakra osztva, ami bár ugyan összeérnek itt-ott, de mégis, nagyon nehéz követi az eseményeket és a szemszögöket úgy, hogy szó szerint nem vezettek fel senkit a második évadban. Az elsőben az volt az egyik igazán nagyszerű, hogy lassan, de mindenkit megismertünk a kezdetektől, azonban most az új szereplőket csak úgy random bedobják, és bár van kettő új karakter, akikből látunk múltbéli jelenetet apró vizuális novella formájában, de valójában semmi az ég egy adta világon nem derül ebből ki róluk.

Eközben az első évadból ismert karaktereink a korábbi logikus gondolkodást egyszerűen félrehajítva mennek csak úgy random, lelőnek mindenkit, bosszút állnak mindenkin, és úgy az egészben semmilyen kohézió sincs azon túl, hogy halomra ölik egymást. Értem, hogy egy ilyen új világrendben elképesztő nehézségekkel kell szembenéznie az embereknek, de azért lássuk be, az a minimum, hogy legalább becsukod az ajtót magad mögött, ha jönnek a zombik, vagy egy olyan védhető és biztonságos menedék felé veszed az irányt, ami jó neked.

És ezzel át is térek a legnagyobb WTF pillanathoz az évadban: a repülőgép! Amitől hirtelen mindenki oda akar jutni, ahova az szállt, aminek úgy konkrétan semmi értelme. És akkor mi van, ha valakinek van egy kisrepülőgépe, ez nem a katonaság, nem egy hirtelen leszálló angyal, aki megment a zombiktól, azt se tudják, hogy biztonságba visz-e bárkit is, de a sorozatban emberek tömegei indulnak el felé, és mészárolják egymást egy olyan ingatlanért, ami konkrétan védhetetlen.

Az egész évadban random történnek az események, és egy mozgatórugó van, a repülőgép, ami egy szimpla írói önkény, ezzel indították be a sztorit, tereltek mindenkit egy helyre, hogy aztán nézhessük a vért meg az erőszakot, na, nem azért, mert ezzel tovább viszik a történetet, hanem mert valójában nem tudják tovább vinni a történetet, és kellett valami, esetünkben egy (meg még egy tucat) írói önkény.

A Fekete nyár második évada nálam nagyon leszerepelt, konkrétan az egész egy értelmetlen vizuális novellahalmaz, amiben még szereplőkről is úgy random megfeledkeznek (emlékeztek a Borg-babára a Voyageren?). Kiábrándító, egyszerűen kiábrándító!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.