Mint már korábban említettem, a tavaly év elején kialakult krízishelyzet óta elég sok zenekar illetve szólista tért át a virtuális színpadra. Úgy gondolom, a jelen szituációban ez az előadóknak valamint a rajongóknak is egy kedvező megoldás, és ugyan én magam eddig relatíve kevés livestreamet néztem végig, mindegyik emlékezetes maradt számomra. A szimfonikus metál egyik holland helytartója, az Epica aránylag sokat várt a saját online koncertjének megszervezésére, hiszen nagyjából másfél évnyi kihagyás után jelentették be az Omega Alive névre keresztelt eseményt. A végeredmény azonban egy pillanat alatt elfeledtette a hosszú várakozást, hiszen a banda egy olyan látványos és minőségi performanszot hozott össze, amihez foghatót én még személy szerint nem láttam.
Ezen a szombati estén nem egy lélegzetelállító koncertet kaptunk, hanem konkrétan egy teljes színházba illő előadást, pirotechnikával, táncosokkal, különféle pompás díszletekkel, sűrű kosztümcserével, sőt mindemellett még felvonásokra is bontották Epicáék a show-t. Mint ahogy az előadás címe is sejteti, a dallista javarészt a zenekar legújabb albumára, az Omegára épült, de természetesen voltak régebbről ismert csemegék a repertoárban, sőt, egy-két olyan dal is előkerült, amit nagyon régóta nem hallhatott a közönség. Az utóbbi kategóriába esik például az In All Conscience, ami anno egy bónusz dalként került fel hatodik stúdióalbumukra, és a csapat eddig összesen tizenháromszor játszotta el élőben. Ez alkalommal hihetetlenül ütősen szólt, Simone Simons pedig az est egyik legjobb énekesi teljesítményét pont ebben a dalban nyújtotta. Számomra meglepő volt, hogy például a The Obsessive Devotion is felkerült a listára – ugyan ez az egyik kedvenc számom a csapattól, az évek során annyiszor eljátszották már, hogy nem lett volna elképzelhetetlen, ha kimarad. Ugyanezt el tudnám mondani a Cry For The Moonról is, ami az alakulat első nagy slágere volt még a debütáló korongjukról, és szinte minden egyes fellépésükön elhangzik. Ezúttal a banda jövőre esedékes húszéves jubileumára készülve, valamint a rajongók iránti köszönetnyilvánításként e dal alatt az elmúlt évek felvételeit láthattuk a képernyőn, ami a koncert egyik legmeghatóbb pillanata volt.
Természetesen az Omega dalai adták a műsor gerincét, összesen hat nóta csendült fel a picivel kevesebb, mint kétórás műsor alatt. Az idén februárban kiadott mesterműről most először hallhattunk élőben felvett dalokat, és szinte a leglátványosabb show elemeket is ezek alatt lőtték el Jansenék. A bombasztikus kezdésben az Alpha-Abyss of Time kombója mutatkozott be, amit egyből a szintén újonc The Skeleton Key követett. Ez után a harmadik felvonásban jött a Kingdom of Heaven Pt. 3 címre hallgató eposz, ami élőben is ugyanakkorát robbant, mint a stúdiófelvételen. Egyből ezt követően a lírai Riverst vették elő a hollandok, ráadásul acapella verzióban adták elő, aminél gyönyörűbbet ritkán hallani. Az utolsó szegmensre jutott még a Freedom is, valamint zárásként a címadó Omega, aminél jobb búcsút nem is tudnék elképzelni. Stúdióban könnyű bombasztikus hangzást elérni, élőben ugyanezt átadni már annál nehezebb, ám Epicáék ismét megmutatták, hogy nekik ez egyáltalán nem okoz gondot, még úgy sem, hogy majdnem két éve nem zenéltek együtt.
Ha már szóba kerültek a bandatagok, beszéljünk kicsit részletesebben is róluk. Az egyértelműen látszott mindenkin, mennyire élvezik az egészet, ami a körülmények ismeretében nem meglepő. Ugyanakkor egy annyira profi és összeszokott brigádról van szó, hogy gyakorlatilag meg sem látszott rajtuk, hogy másfél évig nem zenéltek együtt. Mindenki ugyanúgy odatette magát, mintha egy rendes turnén lettek volna, sőt bizonyos szempontból túl is szárnyalták korábbi teljesítményüket, hiszen egy turnéval ellentétben kevesebb nehezítő tényező volt. Egy előre felvett showról van szó, ugyanakkor az élő hangot játszották vissza, szóval tulajdonképpen olyan volt, mintha egy koncert DVD-t néztünk volna – és őszintén szólva, amilyen fenomenális minőségű volt az előadás, akár tényleg ki is adhatnák hivatalosan.
A holland Epica egyelőre jövő tavaszra tervez visszatérni a turnébuszba és körbejárni Európát az Omega albummal. Remélhetőleg ez a koncertsorozat már meg is fog valósulni, addig viszont nagyon is kellett ez a múltkori pompás livestream, amivel olyan magasra tették a mércét, hogy az még az űrből is látszik.
Dallista:
- Felvonás: Overtura
Intro (Alpha – Anteludium)
- Abyss of Time – Countdown to Singularity
- The Skeleton Key
- Unchain Utopia
- Felvonás: Magnituda
- The Obsessive Devotion
- In All Conscience
- Victims of Contingency
III. Felvonás: Elysia
- Kingdom of Heaven
- Kingdom of Heaven Pt 3 – The Antediluvian Universe
- Felvonás: Gravita
- Rivers (Acapella verzió)
- Once Upon a Nightmare
- Felvonás: Alpha & Omega
- Freedom – The Wolves Within
- Cry For The Moon
- Beyond The Matrix
- Omega – Sovereign of the Sun Spheres
(Képek: Tim Tronckoe és Jonas Demeulemeester)
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
