Oldal kiválasztása

Elkövettem azt a vérlázító hibát, hogy megvettem egy könyvet, mert brutálisan le volt értékelve egy olyan írótól, akitől még sosem olvastam, belezúgtam a borítóba, és még annak sem néztem utána, hogy valójában miről szól a könyv, és hogy mihez is kapcsolódik. Avagy kalandozásaim egy novelláskötettel, amit száz forintért nem lehetett otthagyni, és a pofáresés pillanata!

Az emberek világa lassan összefonódik a tündérek világával, megannyi varázslat és csoda, de ezzel együtt újabb veszélyes is leselkednek halandókra és nem-halandókra egyaránt. A Hollókirály szerzőjének, Susanna Clarke-nak a könyve egy olyan világba kalauzolja az olvasót, ahol minden csoda csak egy karnyújtásnyira van. A Búcsúbáj hölgyei és más történetekben megelevenedik maga a Hollókirály is, de nagy szerepet kap Mária, a skótok királynője, valamint számos tündér, szolga, és még egy szénégető is.

Nos, igen, azt hiszem ebből már kitűnik, hogy a kötet A Hollókirály könyvhöz kapcsolódik, amit valahol tudtam én, mikor belekezdtem a könyvbe, csak éppen nem sejtettem, és ennek megfelelően halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy nekem ismernem kellene a szereplőket. De mivel az egész novellásgyűjtemény a klasszikus angol folklórra alapoz – azt meg úgy, ahogy ismerem –, így azért annyira nem nyúltam mellé, talán.

Szóval itt van ez a bájos könyv egy bájos borítóval, és bájos történeteivel, amik közül pár egyébként a horror határait súrolja, és bevallom az olvasást is élveztem, de valahogy az egész kötet olyan semmilyen. Jó volt, amíg tartott, de sem mély nyomot nem hagyott bennem, sem az élet nagy bölcsességeire nem vezetett rá. Egyszerűen jó kis utazás volt, de már most, hogy leraktam a könyvet is vannak olyan novellák, amiket fel sem tudok idézni, mert egyszerűen az egész annyira egyszerű és klisés, hogy számtalan hasonló történettel találkoztunk már.

Egyedül Neil Gaiman Csillagpor című könyvéhez köthető novella, a Wellington hercege elveszti lovát, valamint a Bestiák és rácsok című novellák – ez utóbbiban szerepel Mária, a skótok királynője – volt kiemelkedőnek nevezhető, előbbi egyszerű és frappáns befejezése, utóbbi pedig történelmi jellege miatt. Bár nem lennék meglepve, ha ezeket is pontosan olyan gyorsan elfelejteném, mint a többi olvasó – igen, utánanéztem a Molyon, hogy csak én vagyok ilyen rossz szájízű, vagy más is hasonlóan érezte magát a könyv után.

A Hollókirályról természetesen még nem tudok mit mondani, de sokkal előrébb került a végtelennek tűnő olvasási listámon. A Búcsúbáj hölgyei és más történetek pedig megmarad egy kellemes, de nem túl erős emléknek csupán.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.