Nem tagadom, a pandémia alatt szépen rászoktam arra, hogy újra előveszem kedvenc szitkomjaimat és rendre végignézem őket. Ez történt a Már megint Malcolmmal, a Brooklyn 99-al, és most éppen a Dokikkal is.
J.D. (Zach Braff) és legjobb barátja, Turk (Donald Faison) az orvosi egyeteme után gyakornoki állást kaptak a Sacred Heart oktató kórházban. A két orvos eleinte kissé félénken és bátortalanul kezdett a munkába, ám egy fantasztikus nővér, Carla, (Judy Reyes), egy másik orvos gyakornok, Elliott (Sarah Chalke), és a hihetetlenül arrogáns Dr. Cox (John C. McGinley) segítségével szépen lassan kezdenek kikupálódnia, barátokra szert tenni, szerelemre találni, és eközben szakmailag és emberileg is fejlődni.
Azt kell, mondjam, a Dokik minden, csak nem hétköznapi szitkom, a maga jó és rossz értelmében egyaránt, mert bár rendkívül vicces és pimasz, mégis van benne egy nagyon komoly és mély tartalom, ami mellett nem lehet elmenni. Szinte nincs olyan epizód, ahol az ember ne a hasát fogná a nevetéstől, miközben azért szíven találja egy két igazság. Kicsit olyan, mint a Futurama, igen, nagyon vicces, és igen nagyon sírós egyszerre, de ez is tette mindkettőt igazán naggyá és egyedivé is.
A főszereplőnk J.D. és ennek megfelelően az ő gondolatmenetét és gyakori ábrándozásait láthatjuk, amik szó szerint elmebetegek, de tökéletesen megmutatják, hogy az agyunk néha nagyon-nagyon furcsa dolgokat tud produkálni, ha rákap egy témára, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is megy a dolog. Külön hozzátesz a történethez, hogy J.D.-t alakító Zach Braff és legjobb barátját alaktó Donald Faison az életben szintén legjobb barátok.
Valahogy az egész szereplőgárdának sikerült pofátlanul megszerettetnie magát mindenkivel, nem számít, hogy egy mogorva főorvost játszik (Dr. Bob Kelso – Ken Jenkins), egy magányos és szomorú kórházi ügyvédet, akinek angyali hangja van (Ted – Sam Lloyd), vagy egy elképesztően fura karbantartót (Neil Flynn), akinek kilenc évad alatt sosem tudjuk meg a nevét. Valahogy mindenkit lehet kedvelni valamiért, és egyúttal utálni is, de valahogy mégis szeretni. És pont emiatt is kedvelem a szitkomokat, szó szerint az élet változatosságát és hullámvasútját mutatja be.
A sorozatban ráadásul rengeteg improvizálást láthattunk, és őszintén, én meg sem tudom mondani, melyik lehetett előre megírt, és melyik az, ami a remek színészgárda és a fantasztikus kémia miatt egyszerűen csak kipattant a színészekből – egyedül Neil Flynn-nél lehetünk biztosak, mert nála tényleg annyi szerepelt a forgatókönyvben, hogy impro.
Számos nagyszerű színész is felbukkant egy-egy jelenet, vagy akár egy hosszabb szerep erejéig, például Brendan Fraser – aki amúgy szó szerint a kedvencem a sorozatban –, vagy éppen Michael J. Fox, Mandy Moore, Ryan Reynolds, Amy Smart, Matthey Perry és John Ritter.
A Dokik az a sorozat, amire tényleg szüksége van egy embernek egy nehéz nap után, és nem csak azért, hogy megnevettesse, hanem hogy felrázza, megríkassa, és visszaterelje őt egy valódi, emberi mederbe.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
