Egy ilyen hosszú közös utazás után nem ezt a végkifejletet vártam volna Percy Jackson történetében, de erre a végkifejletre volt szükségem. Rick Riordan kegyetlen: egyrészt mert kegyetlenül jól ír, másrészt, mert nem kíméli saját szereplőit sem, és van ebben a mókás, istenekkel és mitológiával átszőtt világban valami, amitől mindig elfacsarodik a szívünk és ökölbe szorul a kezünk.
A Félvér Tábor lakói egész évben a közelgő harcra készültek fel, annak ellenére, hogy egymagukba nem sok esélyük van a győzelemre. Kronos egy olyan hatalmas és erős sereget verbuvált össze, ami ellen a félistenek vajmi keveset érnek, mivel maga mellé állított számtalan titánt, kisebb istent, természeti lényeket, és Luke segítségével rengeteg félistent is.
Ráadásul Tüphón is kiszabadult, és pusztító útjára indult az Államokban, miközben Poszeidon tengeri palotája is állandó támadás alatt állt. Percy és barátai egymaguk maradtak abban, hogy megvédjék az Olimposzt, és vele együtt a ma ismert, modern nyugati világot. Percyék azonban földön, vízen és levegőben is készen állnak, akár életük árán is megvédelmezni, azt, amiben hisznek.
Rick Riordan tovább tágította a mitológiával kevert modern világunkat, és olyan új lényeket, családi összefonódásokat és ismert történeteket vonultatott fel, amiket a görög mitológia nagy kedvelői sem mind feltétlenül ismertek. És ez is bizonyítja, hogy mennyire alapos kutatómunkát végzett a történetéhez. Ráadásul számtalan olyan összefüggés is bekerült Az utolsó olimposziban, ami nem feltétlenül most lesz fontos, hanem akár későbbi kötetekben, történetekben, ugyanakkor egyáltalán nem ássa alá a most futó történetünket, és annak száz százalékos lezárását.
Annak ellenére, hogy nagyon igyekeztem lassan olvasni a könyvet, pár nap alatt mégis átszaladtam rajta, mert nem voltam képes letenni. Szinte minden fejezetre jutott valami izgalom, valami szurkolni való, és olyan is, ahol bizony könnybe lábadt a szemünk.
A végkifejlet eszméletlenül csavarosra sikeredett, ugyanakkor már a második kötet körül felmerült bennem egy hasonló turpisság, hogy talán meglépi az író, és meg is lépte, persze teljesen más módon és máshogy adagolva, mint arra számítottam volna. Ez pedig még jobbá teszi a történetet, mert látható, hogy okosan és nagyon tudatosan volt felépítve benne minden részlet, és azok ismeretében több végkifejlet variációt is felállíthattunk olvasás közben. Az utolsó olimposzi az, ami, egy remek kaland, egy megható végkifejlet, és egy olyan csata, amit nem csak a harcmezőkön vívnak!
Bár korosztály szempontjából bőven fölötte vagyok az ajánlottnak, tiszta szívből állítom, hogy Percy kalandjai kortalanok, humora kikezdhetetlen, miközben olyan jó és fontos értékeket mutat fel, amikre igenis szükségünk van életünkben – meg arra is, hogy ismételten emlékeztessenek rájuk!
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!