Bármennyire is imádom Percy Jackson kalandjait, valahogy a Csata a labirintusban nem lett a kedvencem, és úgy összességében a könyvfolyam leggyengébb darabjának tartom. Persze még így is egy remek kötet, csak éppen végig érezni rajta, hogy ez inkább egy előkészítése a további nagy eseményeknek.
Percy Jackson ismét egy új iskolában kezd, ahova ráadásul anyja barátja, Paul ajánlotta be, aki maga is ott tanít. Persze Percy pontosan tudja, hogy ez mennyire nem volt jó ötlet, hiszen egy félvér mindig bajban van, mindig hadakozik a világgal. Azonban az iskolában egy váratlan ismerősre bukkan, ami egy kicsit segít a pompom lányok és szörnyek kereszttüzébe kerülő Percy életében. Azonban a Táborban sem jobb a helyzet, mindenki a nagy próféciára készül, ami nemcsak Percy életét döntheti romba, hanem akár az egész világot is – nem nagy súly ez egy tini srácnak, nem?
Ne értsétek félre, a Csata a labirintusban még mindig egy messzemenően jó könyv, de a korábbi kötetekkel ellentétben, itt azért már jóval több dolgot lehetett előre sejteni, különösen a végkifejlettel kapcsolatban. Az egész kötet végig azt sugallta, hogy ez egy előkészítés, ez egy előtörténet a következő nagy fináléhoz, ahol mindenki sorsa eldől, miközben sok esetben egyszerűen csak azért mentek hőseink előre, hogy teljen az idő, és legyen mit olvasni, de esemény, vagy további eseményekre hatással lévő dolgok nem történtek, még egy kevés karakterfejlődés sem. Sorozatok esetében azt mondanám, ez egy jól megírt filler volt, de ez nem jelenti azt, hogy nem szórakoztam jól, és ne élveztem volna az utazást.
Nagyon örültem, hogy ismét többet láthattam Tysonból, és tovább bővült a Félvérek életét befolyásoló mitológiai és hétköznapi kör egyaránt. Kicsit úgy éreztem, hogy Annabeth valamiért indokolatlanul háttérbe került, persze végig szerepelt a kötetben, de inkább, mint egy passzív szereplő, ami nem igazán illet a jelleméhez.
Ugyanakkor a filler-jelenetek mellett több olyan esemény is történt a háttérben, ami egyáltalán nem kapott, vagy nem kapott elég figyelmet, mintha végig a mellékszálat követtük volna a fő események helyett – bár ebben simán lehet írói tudatosság is, szóval ez egyáltalán nem hiba, pusztán tény.
Ezúttal sokkal kevesebb humort, és több komor pillanatot kaptunk, fura volt az egyensúly felborulása, de egy ilyen veszélyes útvesztőben, ahol ennyi szörny akarja a halálodat, nehéz megtartani a humorérzéked, és ez így rendben is van.
Azt el kell ismernem, hogy Rick Riordan könyve tényleg remekül előkészítette a talajt a ránk (és persze Percyre) váró töménytelen mennyiségű szenvedésre és küzdelemre. Ettől a könyvtől érezhető igazán, hogy a probléma valós, kézzelfogható és elképesztő sebességgel robogunk felé!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
