Én tényleg nagyon vártam a Netflix és Zack Snyder közös zombi hentelős filmjét, amiben egy picit a Resident Evil újravízionálását is láttam. És végig igyekeztem pozitívnak maradni és kedvelni a film mind a két óráját, de minden igyekezetem, egyre lejjebb csúszó elvárásaim ellenére is azt kell mondanom, nem érte meg a hype-ot.
Scott Ward (Dave Bautista) egyike azoknak a túlélő civileknek, akik a Las Vegasban történt zombi kitörésben a lakosságot mentették, miközben a katonaság hibát hibára halmozott. Bátorságáért Scott egy érdemrendet kapott, azonban ezen túl, a kormány úgy egy az egyben tojt is a fejére, ahogy azoknak a túlélőknek is, akiknek minden vagyonuk a konténerekkel elzárt városban maradt, és ezért az ott felállított menekültsátrakban élnek. Az amerikai kormány egy kampányprogram keretében úgy dönt, lebombázza az egész várost egy kis hatótávú atombombával.
A milliárdos Hunter Bly (Hiroyuki Sanada) felkeresi Scottot, hogy jussanak be a városba, és fújjanak meg 200 millió dollárt, cserébe 50 milliót megtarthatnak maguknak. Scott igen rövid vívódás után összeszedi korábbi csapatát, kiegészülve pár új arccal, és egy kasszafúróval, Dieterrel (Matthias Schweighöfer), aki még az életben nem ölt zombit. Már a küldetés elején gondok akadnak, ezért Scott kénytelen-kelletlen magával viszi a sátorban önkénteskedő lányát, Kate-et (Ella Purnell) is.
Kifejezetten szeretem Zack Snyder kissé különc látásmódját, és ahogy panelokként értelmezi a filmjeit (azon kevesek egyike vagyok, akiknek még a Batman Superman ellen is bejött), de ez a film egyszerűen simán rossz. Adott egy csapat, akiknek az összeszedése amúgy kifejezetten jól megy, sőt a film nagyjából első fél órája tényleg valami igazán jót ígér, aztán történik valami, és az egész átvált egy ostoba klisé halmazba, ahol szó szerint mindenki hajlandó feláldoznia magát valakiért, akit egy hete sem ismer, és eközben az összes esemény mögött egy logikátlan írói önkény lapul. A főgonosz motivációja azért az, mert valaki azt mondta, a zombik reakciója dettó, a szereplőink hősi tettei mögött sem a személyiségből fakadó jegyek vannak, hanem mert máskülönben nem ment volna tovább a történet. Az egyik ilyen rendkívül pofátlan dolog, hogy főszereplőnk, Scott, és legjobb barátja, Vanderohe (Omari Hardwick) elszakadnak egymástól – mi persze tudjuk mit történt, Scott nem, mégsem jut eszébe, hogy álljunk csak meg, hol vannak a többiek, mi lett velük?, egyszerűen ész nélkül menekülnek tovább a semmibe.
Az egész film olyannak hat, mintha Snyder és írói csapatának eredetileg adtak kettő évet a történet kidolgozására, de aztán hirtelen ebből kettő hónap lett, ők meg mindent betoptak a végére, amit valaha egy zombis filmben láttak.
Én tényleg nagyon csalódott vagyok, mert persze tudom, hogy számomra semmilyen film sem ér fel a Resident Evilhez, de ennek ellenére, boldoggá tett volna egy hasonlóan jó kis zombis film, amit akár később lehet folytatni, de A halottak hadseregéből köszönöm, én nem kérek többet.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
