Oldal kiválasztása

Történt néhány hónapja, hogy felbuzdulva egy hirdetésen, levadásztam a google playről a Choices: Stories You Play nevű interaktív történet alkalmazást, és kiválasztottam az első történetet, amit unalmasabb pillanataimban játszogathatok. Mivel ez az app valahol félúton helyezkedik el egy regény és egy telefonos játék között, és már végigpötyögtem három egész regényt: értékelésem következik.

Kezdeném azzal, hogy természetesen a teljeskörű értékeléshez nyilvánvalóan szélesebb körű tapasztalatokat lenne jó szereznem mind az elérhető történeetek szempontjából, mind a hasonló típusú alkalmazásokról, mégis úgy érzem, néhány havi ismerkedés után mégis mérvadó sorokat írhatok róla.

Játékapplikációként a barátságosabbak közé sorolom. Ez az én értékelésemben azt jelenti, hogy bár reklámok megtekintéséért jár bónusz, ezeket nem erőszakolja a felhasználóra, sőt, ami azt illeti, még örülnék is több „reklámért gyémántot lehetőségnek” – és ilyet sem sokszor mondhatok el! A gyémántok a Choices alkalmazásban a játékon belüli fizető eszközök, amiért extra jeleneteket vagy ruhákat, néhány esetben háziállatokat lehet venni. Gyémántot a játék ad viszonylag sok mindenért, azonban ahhoz nem méri elég bőségesen, hogy túl gyakran gyűjthessünk össze elegendőt. Normális játékmenet mellett én úgy gondolom minden 6-8. extra opciót tudjuk kiváltani egy story első kijátszása során, későbbiek esetén pedig ennyit sem, ez pedig viszonylag frusztráló. Ami előny: akár fejezetet, akár egész könyvet játszunk újra, a “megvásárolt” extra jelenetek nem vesznek el. Azok számára, akik hajlandóak fizetni érte igazi pénzzel, elérhető a VIP opció, ami rengeteg extra gyémánttal és exkluzív történetekkel kecsegtet, havi kb. 1,5 papírkönyv áráért. De természetesen lehet csak extra gyémántokra is befizetni az alkalmazás boltban, ha valakinek ez a szimpatikus. Azonban én úgy találtam, hogy az ingyenes verzió is kb. teljes értékű élményt tesz elérhetővé, ha eltekintünk attól, hogy kb. három ruhában játsszuk végig az egész játékot.

A gyémántokon kívül még a kulcsok jelentenek erőforrásokat: kulcsokkal lehet megnyitni vagy újrajátszani új fejezeteket. Kulcsból az ingyenes verzióban 2 db-bal rendelkezhetünk egyszerre legfeljebb és 3 óránként kapunk egyet. De ha úgy tartja kedvünk, kulcsokra is beruházhatunk, természetesen, ám én ezt viszonylag feleslegesnek gondolom, hacsak nem szeretne valaki 0-24-ben a játékon lógni. (De persze erre is ér rákattanni, ahogy egy-egy jobb regényre is.)

A grafikáról általánosságban az a véleményem, hogy kissé gyerekes, meseszerű, de az általam játszott történetek esetén (The Royal Romance 1-3) nem túl zavaró mértékben. A zene valamelyest orientál a cselekményhez, jópofa adalék, de azért zenei díjat nem szavaznék meg neki.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy az applikáció könyvtárát és kategóriáit átláthatónak és felhasználó barátnak találtam. Csak az összehasonlítás végett letöltöttem két másik hasonló profilú alkalmazást is (a Chapters és a Radish applikációkat), ám azokat lényegében csak végigscanneltem és már az alatt is túl agresszívnek és túlterhelőnek találtam, kevésbé jól rendezettnek, ezért nem is éreztem túl sok ingerenciát a további tesztelgetésre. Azokkal részben emiatt, részben amiatt, mert nem is találtam igazán szimpatikus történetet sem, nem is játszottam, de nyitva hagyom a lehetőségét, hogy másnak esetleg megragadóbbak lehetnek.

Ami a történet(ek)et illeti: Én a The Royal Romance 1-3 köteteket játszottam ki, amit lényegében egy közepes minőségű young adult esetleg new adult kategóriába tudnék besorolni. Az alaptörténet szerint egy incifinci állam, Cordonia koronahercege (felajánlott neve szerint: Liam; megjelenése alakítható) New Yorkba utazik a barátaival a legénybúcsúja alkalmával és betérve egy útszéli kis pubba, megismerkedik nézőponti karakterünkkel, akit bárhogy elnevezhetünk, de felajánlott neve szerint Riley, és megjelenésében szintén alakítható. Riley ebben a pubban pincérnősködik, és ahogy az egy ilyen történetben lenni szokott, hercegünkkel lendületből egymásra találnak. Csakhogy Liam hercegre vár Cordonia és jövendőbelijének kiválasztása, ám közeli jóbarátja, Maxwell Beaumont felajánja Rileynak, hogy nemesi háza nevében szponzorálja a koronaherceg „kérőjeként” a lányt, amely felajánlást Riely el is fogadja és Cordoniába utazik, hogy a végére járjon, van-e jövője a románcnak?

A játék során van lehetőségünk romantikus kapcsolatot építeni Liam hercegen kívül a herceg legjobb barátjával, Drake-kel, sőt egy másik jelentkezővel, Hannah-val is, annak ellenére, hogy az egyes kötetek célja mindig a herceg kezének elnyerése, visszanyerése, majd az esküvő nyélbe ütése. Én egyelőre még nem játszottam ki más szempontból a köteteket, így azokról a történeti szálakról sajnos nem tudok nyilatkozni, viszont ami a többit illeti, úgy tapasztalom, hogy bár tagadhatatlanul van hatása a választásainknak a történetre és az abban megmutatkozó lehetőségekre, ha szem előtt tartjuk a „fő célt”, elég jól megjósolható, hogy mely opciót kell választanunk az egyes lehetőségkenél. Problémát legfelejebb az időre történő választások okozhatnak, de azok sem túl gyakran. (Pl. A leesni készülő almás pitét elkaphatod, elhibázhatod vagy behunyhatod a szemed… ) Egy szóval: túl izzasztó szellemi leckét nem ad fel a történet; ha egyértelmű céllal játszunk, azt el is fogjuk érni. Ami jó hír: hogy a cél elérésére akkor is lehetőségünk van, ha lényegében egyetlen extra jelenetet sem tudunk megvenni gyémántok híján. (Vagyis következetesen kihagyhatjuk hercegünkkel az összes romantikus randevút, úgy is halálosan belénk fog szeretni és mi őbelé.) Az extra jelenetek általában nem viszik előre a cselekményt, csak árnyalják azt, megvásárlásuk csak elvétve jelent előnyt a történetben, amit azonban a kiszámíthatóan jó választásokkal is megszerezhetünk. Ugyanez igaz a gyémántokért vehető ruhákra vagy állatokra is. Kedves kis adalék, de nem szükségszerűek, ami szerintem nagyon korrekt a játékfejlesztőktől.

Talán azt tudnám felhozni komoly kritikaként, hogy hiába választjuk következetesen a formális-diplomatikus válaszopciókat, ennek ellenére még a harmadik kötet végén is ugyanúgy megkapjuk a nyóckerben is udvariatlannak számító lehetőségeket, vagy hiába választjuk következetesen a romantikus opciót Liam esetén, ugyanúgy kapunk romantikus opciókat Hannah-val és Drake-kel is. Kapcsolati szinten a választásaink talán a legtöbbet antagonistánk, Olivia esetén jelentenek: ha következetesen barátságosak vagyunk a smirdli természetű nemes kisasszonnyal, a harmadik kötet végére elnyerhetjük barátságát. (Apropó: minden kötet esetén van lehetőségünk korábbi választásaink megtartására, szereplőink alakítására vagy a default beállítások választására.)

Ami a karaktereket illeti: Nézőponti szereplőnk, Riley többnyire egy üres héj, akit többé-kevésbé megtölthetünk tartalommal. Csinálhatunk belőle superwomant, aki bárpincérnői múltja ellenére az almás rétes sütésétől kezdve a korcsolyázáson és síelésen át a krtikettig és motorcsónak vezetésig mindenhez IS ért. De ha úgy gondoljuk, adhatunk neki viszonylag átlagos képességeket is: van opciónk pl. bevallani, hogy nem vagyunk motorcsónak sofőrök és a lovaglás sem az erősségünk. Azonban semmiféle háttértörténetet nem kapunk: lényegében nem látunk korábbi életéből eseményeket, barátokat, családtagokat. A másik főszereplőnk Liam a cukormázas romantikus ábránd megtestesülése: Talpig becsületes, fülig szerelmes: főhősnőnkbe és Cordoniába. SNITT! De esetében kapunk legalább minimámlis háttérsztorit. Van testvére, szülei, élményei. Azonban a másfeledik kötetre igen unalmassá tud válni az a sok csöpögés, amit szereplőink előadnak és ez a harmadik kötetre csak rosszabb lesz. Lényegében főszereplőink párbeszédeinek java abból áll, hogy ki kit mennyire szeret, mennyire bíznak egymásban, mennyire aggódnak egymásért és/vagy mennyire össze akarnak már házasodni. Cuki, biztonságos és kiszámítható. A többi szereplő lényegében jellemezhető lenne három-öt eposzi jelzővel és két-három fő karaktervonással. De a házifeladat teljesítve: elkülöníthetőek, megismerhetőek és az egyes karaktereket mozgató fő motivációk világosak. Sőt, a harmadik kötetre tapasztalható meglepően jól felépített karakterfejlődés a legtöbb főszereplő esetén! Tehát okunk panaszra nem lehet.

Az egyes részek cselekményének, bár úgy érzem, nem sikerül hátrahagyniuk kezdeti klissésségüket, sem a cselkeménybeli lyukakat betömködniük, azért sikerül fejlődniük, komolyodniuk és  tartalmaznak néhány meghökkentő fordulatot, kellően szórakoztatóak a maguk nemében. Le tudnak kötni és mosolyra fakasztani, de azért túlzottan nem izgulok, hogy sikerül-e elkerülniük egy-egy szerencsétlen kimenetelt. Magyarul: olyanok, amilyet ezen a szinten elvárok. Szépirodalmi igényeim kielégítését azért nem itt keresném, ez biztos, de nem baj! Bár más történetekkel nincs tapasztalatom, a The Royal Romance sorozat pedig toplistás a Choices történetei között, azt gondolom, a többitől is hasonló kb szintre lehet számítani.

Amit talán még fontos megemlíteni, hogy az app és így a történetek nyelve is angol. Erős közepes nyelvtudással nem jelenthet gondot, de arra azért szükség van. Szinten tartáshoz nyelvi szempontból is hasznos lehet.

Mindent egybevetve, aki kíváncsi az efféle alkalmazásokra és szívesen olvasgat könnyed storykat mondjuk sorban állás vagy buszozás közben, annak én csak ajánlani tudom a Choices appot és azon belül is a The Royal Romance sorozatot.

Szerző

SzÁgi
SzÁgi
Szerkesztő

“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.