Ismét egy varázslatos világba invitál minket Percy Jackson, aki ezúttal is olyan kalandokba keveredik, ami halált és dicsőséget ígér egyszerre, miközben egyre jobban megismerkedik a számára eddig rejtett világgal.
Percy visszatért hétköznapi életéhez, vagyis ismét egy iskola padját koptatja, és mivel az aki, bizalmába fogadja a kedves, ám kissé egyszerű Tysont, aki bár nagyon erősnek látszik, valójában folyton szekálják a többiek. Azonban egy átlagos New York-i iskolában sincs nyugta Percynek, ugyanis megtámadják, majdnem leég az egész iskola, és kiderül számára, hogy Tyson közel sem egy egyszerű nagyra nőtt melák.
Eközben a Félvér Tábort megtámadják, ráadásul Kheirónt eltanácsolják a diákoktól, így új tanár érkezik a táborba, Tantalos, akit igazából nem érdekel semmilyen nevelés, ellenben szereti nézni az emberek szenvedését, és ekképpen is kezeli diákjait. A támadás ráadásul valami sokkal rosszabb előjele: a tábort védő fát – amit még Thalia önfeláldozása hozott létre – titokzatos kór támadja meg, és ez nem csak a tábort, hanem annak összes lakóját halálos veszélybe sodorja. Percynek el kell döntenie, hogy hajlandó-e újabb halálos küldetésre indulni.
Sajnos Percy Jackson történeteinek második kötete kapcsán is meg kell említenem a filmes adaptációt, ami az elsővel ellentétben sokkal rosszabbra sikeredett, és különösen a könyv olvasása után látszik meg, hogy mennyire nem azt tükrözi, amit az író valójában akart.
Az egyik legzavaróbb változtatás Tyson esetében van, ugyanis ő a filmben egy kétbalkezes idiótának tűnik, akinek azért nagy szíve van, tehát lehet szeretni. A könyvben ő nem kétbalkezes, csak fiatal: bár úgy néz ki, mint egy tizenéves srác, szellemi szinten úgy 7-8 éves között lehet, mert a küklopszok ugyebár nagyobbak, így az emberekhez képest nagyobbnak is tűnnek, de valójában sokkal fiatalabbak. A másik, ami Tyson esetében nagyon zavart, hogy míg a könyvben megmutatták, hogy ő azért nagyon ért a mechanikus dolgokhoz, úgy kovácsol, mint senki, és minden gépre, ketyerére azonnal ráérez, addig ez a filmből teljesen kimaradt és egyszerűen a buta vonalon hagyták meg szegény Tysont – aki nem mellesleg a kedvencem A szörnyek tengere kötetből. Ebből is leszűrhető, hogy nekem Tyson a nagy favoritom a könyvben.
A kötet egyszerűen üdítően más, mint a film – pedig én a filmet is amúgy egészen szeretem –, persze ehhez az is hozzájárul, hogy sokkal több idő van kibontakoztatni a történetet, megismerni a szereplőket, és így jobban belemélyedhetünk a kalandba. Ráadásul az író tovább viszi a már korábban elkezdett jóslat-szálat, ami az egyik legizgalmasabb az egész kötetben.
A könyv vége ráadásul nagyon frappánsan van lezárva, és egy olyan világba kalauzolja az olvasót, ami nemcsak a filmből maradt ki, de úgy a mitológiai kötetekben sem ez a fan favorit elem. Ráadásul ez megmutatja, hogy Riordan mennyire remekül építi szereplőinek személyiségét, és tetteik mennyire a szokásaikon és tudásukon alapul.
A következő kötet miatt már most előre izgulok, mert végre fogalmam sem lesz, hogy mire számítsak, és ez még izgalmasabbá teszi!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
