Talán az egyik leginkább várt Netflixes sorozatpremier eddig számomra a Jupiter hagyatéka, és bár sokan a The Boys-hoz igyekszik hasonlítani, én azért igyekeztem ennél lejjebb helyezni elvárásaimat. Ugyan túlzás lenne azt mondani, hogy elégedetlen vagyok a szériával, de őszintén, most azt hiszem mindannyian kicsit a marketing áldozatai lettünk.
Sheldon Sampson (Josh Duhamel) vezeti az Igazság Uniója nevű szuperhősöket tömörítő szervezetet, ami az általa írt Kódex alapján segíti a jót, megmenti a bajbajutottakat és soha, semmilyen körülmények között nem öl. Sheldon, és felesége, Grace (Leslie Libb) szupererejét ráadásul gyerekeik is örökölték, és míg Brandon (Andrew Horton) apja nyomdokain szintén az Unió oszlopos tagja, addig Chloe (Elena Kampouris) a modellként él, és címlapokon szerepel.
Azonban egy igen erős gonosztevő, Fúzió kiszabadul a börtönből, és az Unió több tagja is áldozatul esik az ellene folyó küzdelem során, mígnem Brandon pontot nem tesz a mondta végére, és ezzel megszegi apja legfontosabb szabályát. Ráadásul egyre többen támogatják, hogy a Kódex mostanra elavult, és változtatni kellene, amire Sheldon nem hajlandó. Szép lassan széthullani látszik a szuperhősök koalíciója, miközben egyre több ellenség bukkan fel.
Nem mondanám rossz sorozatnak a Jupiter hagyatékát, mert tényleg egészen élvezetes volt az első évad mind a nyolc epizódja, de tulajdonképpen nem mozgatott meg bennem semmit, nem vártam epekedve a folytatást, nem zúgtam bele egy szereplőbe sem, nem forgolódtam álmatlanul éjszaka, zakatoló aggyal, hogy mégis mi lesz ebből. Egyszerűen a széria semmilyen szinten nem érintett meg, szimplán elsuhant mellettem, és ha kimaradt volna az életemből, sem lenne hiányérzetem.
Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy az alap ennyire semmilyen – bár Mark Millar jegyzi a képregényt, szóval megelőlegezek egy nemet erre – vagy szimplán a Netflix készítőinek nem sikerült nemhogy maradandót, de rövid ideig maradót sem alkotniuk a jelenlegi sorozatos aranykorban. Persze, mondjuk tíz éve ezt a szériát istenítenénk, de a mostani időkben, ez bizony édeskevés. Egyszerűen a készítők sem a castinggal, sem a mondanivalóval sem a szereplőkkel nem voltak képesek megugrani egy közepes szintet sem. Konkrétan egy szereplőt sem sikerült megkedvelnem, ami azért is nagy szó, mert én kb. azonnal belezúgok mindenkibe, de most itt mindenki szimplán érdektelen.
Ugyanakkor az egész rejtély, ami szuperhőseink képességeihez vezetett nagyon ügyesen és jól volt felépítve, a múlt eseményeit szépen adagolták a készítők, és a vágások tényleg álomba illők voltak. Az egész 1929-ben játszódó történetszál egymagában elvitte volna a sorozatot, ha közben a mai, modern világban is lett volna legalább egy értelmes főszál, de sajnos nem volt.
Elismerem, hogy az utolsó epizódban látott csavar tényleg ügyes volt, de ahelyett, hogy megmagyarázta volna nekünk a korábbi eseményeket, vagy azoknak legalább egy részét, inkább csak lógott a levegőben, egy újabb érdekes, de kellően meg nem ragadott szálként. Talán majd a második évadban kifejtik, de azt hiszem, inkább nem várok addig, és személyesen nézem meg a képregényt, hogy az alap ennyire egyszerű és sekélyes, vagy a stáb nem tudtam megragadni a történet atmoszféráját?
Azt hiszem a Netflixnél nagyon akarnak sci-fit forgatni, de nagyon nem megy neki, kaptunk már szerelmi háromszöget az űrben (Másik élet), családi drámát az űrben (Lost in Space), és most kaptunk egy családi drámát szuperhősökkel (Jupiter hagyatéka) is – és ez nagyon nem jó irány!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
