Már igen régóta szemezek Michael Rooker tavalyi filmjével, egyrészt mert imádom a színészt, és mindent megnézek, amiben szerepel, másrészt, mert egy posztapokaliptikus történet, és arra én mindig vevő vagyok. De be kell valljam, közel sem számítottam arra, hogy ennyire fogom élvezni ezt a filmet.
Egy Föld felé tartó aszteroida miatt az emberiség minden fegyvert és rakétát kilőtt annak érdekében, hogy megakadályozza a becsapódást, és ezt sikerrel is tette. Azzal azonban senki sem számolt, hogy az aszteroidára zúdított vegyi anyagok miután visszatérnek a bolygónkra, megváltoztatják az alacsonyabb létformák, mint a rovarok, a hüllők vagy a puhatestűek. Az állatok pedig annyira megnőttek, hogy szó szerint letaszították az emberiséget a tápláléklánc éléről, és egyúttal ki is irtották a lakosság 95 százalékát. A túlélők elszeparálva egymástól bunkerekbe, a föld alá, vagy elszigetelt helyekre menekültek.
Joel (Dylan O’Brien) egy ilyen elszigetelt föld alatti bunkerben él barátaival, vagyis az új családjával, és bár Joel nem jeleskedik a túléléshez elengedhetetlen készségekkel (a veszély apró jelére is ledermed és még lőni sem tud), ugyanakkor jól főz, rendkívül vicces, és óriási szíve van, ami pont elég is ahhoz, hogy a többiek megvédjék, ha kell. Ugyanakkor Joel baromira magányos, és a bunkerben eltöltött évek alatt ez tovább erősödött, pláne mivel minden barátja megtalálta a maga párját és csak ő maradt egyedül. Ugyanakkor felrémlik egy reménysugár, mikor megtalálja volt barátnőjét egy másik bunkerben, ami azonban egy hetes útra van a felszínen, a szörnyek között. Joel úgy dönt, útnak indul, és bár barátai mindent megtesznek, hogy lebeszéljék, de az indulás pillanatában ott állnak mellette és támogatják. Joel pedig elindul élete kalandjára, és csak reméli, hogy nem ez lesz az utolsó.
A Szerelem és szörnyek bár nem az a film, amire vágytunk, de az a film, amire igazán szükségünk van. Adott egy szeretnivaló, ám nem túl ügyes főszereplő, aki eltökéli magát, egy nagy cél érdekében, és még ha ez lesz az utolsó tette is, muszáj megtennie. Joel tényleg örül, hogy túlélte, de ugyanakkor nem él, csak túlél, és ez egy idő után igazán kevés tud lenni. Az útja során Joel rengeteg segítséget kap, és nagyon sokszor van mázlija is, de minden közben fejlődik, figyel és betartja azokat a szabályokat, amiket útja során tanul, és ettől válik igazán erőssé. Nem kicsi kiszólás ez mindenkinek, aki valamit fél megtenni, hogy igenis tegye meg, küzdjön azért, amit akar, és igenis hibázzon, mert a hibákkal együtt vezet az út a jobb énje felé.
A történetben tényleg az az egyik legszebb, hogy bármilyen helyzetben, bárkire illik, legyen az bármilyen nehézség, és ezt teszi támogatással, szeretettel és jó példával, miközben egy végtelenül szeretnivaló és olykor szomorú mesét láthatunk.
Igen, a Szerelem és szörnyek nem teremt semmi újat a posztapokaliptikus műfajban, mégis rendkívül sokat tesz hozzá a filmvilághoz és a nézők lelkivilágához. És különösen most fontos és életszerű ez, amikor az egész világ egyöntetűen ugyanabban a viharban hajózik bezárva. Túlélni nem elég, élni kell!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!