Oldal kiválasztása

Az eredetileg Thunder Force névre keresztelt filmet a Netflix tette közzé április 9-én, és meg kell hagyni, remekül időzítettek, mert pont egy ilyen elborult szösszenetre vágytam aznap este. Ugyanakkor – ismételten – nem tudok szemet hunyni a rettenetes, de tényleg, iszonyúan rettenetes magyar cím felett, ami annyira zavaró és primitív, hogy cikkem további részében bizony nem vagyok hajlandó használni.

Lydia (Melissa McCarthy) és Emily (Octavia Spencer) gyerekkorukban elválaszthatatlanok voltak, együtt sírtak és nevettek, és egymást védték meg a középiskolai bunkóktól, azonban a barátságuk megszakadt, ahogy közeledtek a felnőtté váláshoz, ráadásul az egészet felgyorsította Lídia baklövése is. Ám évtizedekkel később, az osztálytalálkozó alkalmával Lydiának eszébe jutottak a szép idők, és mivel Emily nem jelent meg a megbeszélt időpontban, úgy döntött, ő keresi fel régi barátnőjét, aki már híres tudós és üzletvezető lett.

Emily ugyan örül a nem várt vendégnek, annak azonban már kevésbé, hogy Emily hebehurgyaságában tönkreteszi gyermekkori álmát és a fő tudományos áttörését. Azonban Emilynek mégis sikerül helyrehoznia a dolgokat, és barátnőjével közös erővel szállnak szembe a várost rettegésben tartó gonoszokkal.

Én nagy rajongója vagyok Melissa McCarthy-nak, akit már a Szívek szállodája óta követek. Azonban tény, hogy í színésznő egyre inkább a gusztustalan poénok koronázatlan királynőjévé válik, és ezt néha nem veszi be a gyomorom. De az is tény, hogy Adam Sandler is ebből csinált karriert, őt mégis valahogy istenítik érte – khm, kettős mérce, khm. Megértem, hogy valakinek sok a színésznő humora, mondom, nekem is voltak vele bajaim, de közben meg annyira friss és pimasz az egész előadása, hogy szerintem igenis megéri túllendülni a negatívumokon.

A Thunder Force, nos, nem vacakoltak sokat az írók a történettel, vagy a logikával, vagy a szereplőkkel, mégis, a bugyutaságában annyira könnyed, vidám és kissé szürreális, hogy szó szerint balzsam volt megfáradt lelkemnek. Miközben a film folyamatosan kiszólt a szuperhősfilm-zsánernek, és nagyon igaz odaszúrásokkal tette ezt. Egész egyszerűen ez a film szórakoztató, nem több egy Family Guy epizódnál, de egy fáradt hétköznap után, ez tényleg a tökéletes kikapcsolódást tudja nyújtani, és van, amikor ennyi is bőven elég.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.