Oldal kiválasztása

A sorozat adaptációjául szolgáló könyvről már meséltem, pontosabban áradoztam Nektek egy korábbi cikkemben, így hát nagyon megörültem, mikor megláttam a Netflix főoldalán, hogy napokon belül elindul, és tűkön ülve vártam, mit hoznak ki belőle. Hát, leginkább semmit…

A párkeresés teljesen új szintre emelkedett. A The One multimilliárdos cég csapata lehetővé tette, hogy megtaláljuk azt, akit az ég is nekünk szánt. Egy egyszerű DNS-mintából meg tudják állapítani, ki az, akiért azonnal tetőtől talpig lángolni kezdünk, aki iránt olyasmit érzünk, amilyet még soha életünkben. A DNS-párkeresés azonban nem csak rózsaszín vattacukor! Ott vannak az olyan problémák, mint a már boldogan élő párok, az összeegyeztethetetlen erkölcsű szerelmesek, azok, akik túl messze élnek egymástól, vagy azok, akiknek a DNS-párjuk még nem regisztrált a rendszerbe. Itt is több szálon futó cselekménnyel van dolgunk, de az egyik sokkal hangsúlyosabb, mint a többi. A főszereplőnk Rebecca Webb (Hannah Ware), aki egyetemi barátjával, Jamesszel (Dimitri Leonidas) megalkotta a DNS-pár technológiát. Egy ekkora projekt viszont hatalmas támogatást igényelt, ami viszont sok-sok áldozatot, és simlizést. Az egyik kevésbé jelentős szál Mark ( Eric Kofi-Abrefa) története, akinek a felesége az engedélye nélkül megkeresi a férfi DNS-párját. A másik pedig Kate (Zoe Tapper) sztorija, aki amellett, hogy először készül találkozni a párjával, Sophiával (Jana Pérez), aki egész sok titkot tartogat. A történetek többé-kevésbé összefonódnak, beletekintünk Rebecca múltjába, ahogy elkezdődött a The One álma, és ma eseményeibe, amikor egy közeli barátja holttestét megtalálták, és Kate, a nyomozó úgy sejti, a cégvezetőnő áll mögötte.

Az előbb említettem, hogy milyen érdekes koncepció a DNS-pár, és hogy milyen problémákat vet fel, amiket igazán érdemes lenne megvizsgálni. És mivel foglalkozik a sorozat? Az égvilágon semmivel! Fogta ezt a szuper érdekes könyvet és ötletet, és csinált belőle egy gagyi gyilkossági rejtélyt. Tudom, tudom, egy adaptációt érdemes külön kezelni az adaptált anyagtól, de egyrészt nem vagyok rá képes, másrészt nagyon is az vagyok.

Nem tudom elengedni, hogy mennyire érdekes volt John Marrs The One – A tökéletes pár című könyve, hogy a sorozat már tényleg nagyon bénának hat. Az eredeti annyira jól bemutatta ezt a disztópikus koncepciót és a szereplők vívódását, problémáit, kalandjait ezzel a rendszerrel, hogy talán tényleg nehéz volt nem egy szódával elmegy másolatot csinálni belőle, de ahogy a sorozat írói hanyatt homlok elrohantak egy tök másik irányba, az nagyon rossz döntés volt. Lehetett volna jó is, hiszen Marrs művében öt különböző sztorit és problémát élhetünk meg, és ennél még annyival több ötlet létezik, amit kibonthattak volna a netflixes írók. Ehelyett csináltak valami borzasztóan középszerűt, ami egyáltalán nem foglalkozik a rendszerrel szemben felvetett kérdésekkel. Akkor mivel foglalkozik? Ármánnyal és intrikával, ahogy mindenki utál mindenkit, mindenki szerelmes, de mindenki élete tulajdonképpen egy kalap kaki. Egyedül Mark volt, aki egy icipicit szeretni tudtam, de az ő személyisége nem is igazán tudott kijönni, mert túl sokat foglalkoztunk a szarkevergetéssel.

Viszont igenis néha sikerül elvonatkoztatnom, és külön alkotásként kezelnem, de higgyétek el, akkor is híg fos. Egyik karakter sem szerethető, mindegyiknek pörgőrúgással rúgnám le a fejét, annyira idegesítenek, és annyira rosszindulatú majdnem mindenki. A történet nagyon sablonos és lapos, előre lehet látni a legtöbb dolgot, és még rendes vége sem lesz az utolsó részben. A ritmus szörnyű, ugrálunk a rettenetesen unalmas és a “jajj, kell ide valami sokkoló, dirr-durr meg ármánykodás” között, így legtöbbször úgy éreztem, tudnám követni, de nem akarom.

Szépnek persze szép, mindenkinek makulátlan a külseje, mindenki rohadtul gyönyörű – mert ugye nem konvencionálisan vonzó emberek nem is léteznek -, és csodálatos, luxuskategóriás ruhákat viselnek. Kedves Netflix, ez sajnos nem elég!

Mondanom sem kell, nem tudom ajánlani a sorozatot még a könyv nélkül sem. Történetnek is nagyon béna, esti szórakozásnak meg túl idegesítő és élvezhetetlen.