Oldal kiválasztása

„A költészetben benne van minden. A költészetben ott a szépség, a tisztaság, a zene, a képek, a kimondott szó, a szabadság, a költészet megindítja a lelket, s engedi látni a végtelent. A túlvilágot. A végtelent, ami nem a Föld és nem is az Ég, hanem a mindenkiben ott lakó végtelen. Mint a fejünk legfelső emeletén nyíló ablak, amelyről nem is tudtuk, hogy létezik, s amit a költői szó egy kicsit megnyit, és ott fönn, azon a résen túl ott van a végtelen.”

Vannak könyvek, amiknek nem is kell elolvasnom a fülszövegét, valahogy első látásra érzem a bizsergést, hogy ez valami különleges lesz. Ez is egy ilyen könyv.

A fiatal katalán irodalom legfontosabb szerzője gyönyörű, de nagyon zárt világot mutat be első magyarul megjelenő regényében: a Pireneusok világát, ahol az emberek elszórt hegyi tanyákon élnek, és nemcsak a távolság, de a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. A hegyek között minden pillanatban jelen van a halál és az erőszak, a sziklák a spanyol polgárháborús múlt emlékeit őrzik és visszhangozzák. Egy ilyen elzárt közösségben él Sió, aki a városi életet cseréli férje tanyájára az esküvője után. A nő hamar megtapasztalja, hogy milyen kegyetlen is az élet a magasban: férje villámcsapás áldozata lesz, fia pedig vadászbalesetben hal meg. Sió családjáról, a körülöttük élő emberekről és a velük folyamatos kölcsönhatásban álló természetről szól az Énekelek, s táncot jár a hegy. Irene Sola regénye lírai szépségű történet a velünk élő múltról, a kis közösségeket mozgató hiedelmekről és babonákról, és az időről, amely a hegyekben egészen másképp telik.

 

Az Énekelek, s táncot jár a hegy azonnal megfogott a szépséges címével, nem is beszélve az elképesztően gyönyörű, részletgazdag borítóról. Minden elismerésem a kiadónak a mesés kivitelezésért. Ráadásul nem csak önmagában pompázatos a borítón látható kép, de tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát is. A gondolataim máris elvesztek a metaforaerdőben, szóval jobb is lesz, ha befogom és inkább a belső értékeivel foglalkozom, mielőtt még egy kész regényt írok arról, hogy miért is olyan csodálatos és kifejező a borító.

Irene Solá neve eddig ismeretlen volt előttem, de ezek után nagyon remélem, hogy a többi műve is megjelenik magyarul, mert máris odáig vagyok érte. Egyszerűen csodaszép a stílusa, annyira lírai és finom, hogy valósággal lubickoltam a soraiban. Először egy picit furcsa volt a sok tőmondat, de aztán fel sem tűnt, olyan szépen lehet velük sodródni. Érdekes, hogy egy ilyen zord világról ilyen gyönyörűen lehet mesélni.

Hülyén hangzik, de valahogy úgy érzem, mintha a történet végig a háttérben maradt volna. Vagy inkább mintha ez is a természeten keresztül bontakozott volna ki. Nekem kifejezetten tetszett a sok különleges nézőpont, ami bemutatja a Pireneusok világát és hiedelmeit. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a viharfelhők vagy a gombák perspektívájából írt fejezetekért fogok lelkesedni, de meglepően jól működött a dolog. A boszorkányok és szellemek szemszöge pedig nem csak önmagában volt élvezetes, de arra is emlékeztetett, hogy milyen története van ennek a helynek, és hogy a múlt, az eltávozottak is a részei. Minden kölcsönhatásban áll mindennel, és ez abban is szépen megmutatkozik, hogy a cselekmény fő vonala is lassan, a váltakozó narráción keresztül bontakozik ki. Egyedül az időnként felbukkanó naturalizmus nem jött be. De szerencsére túl tudtam lendülni a dolgon, szóval hosszú távon nem zavart.

Nagyon tetszettek a Hilari fejezetében felbukkanó versbetétek is, meg úgy általában a költészetről szóló elmélkedések, teljes lelkületemmel átéreztem őket. És imádtam, hogy a cím is az egyik ilyen vers sora. Mellesleg ha nem mondtam volna eddig, akkor szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire tökéletes a cím. Irene Sola is életre keltette a hegyet a szavaival.

Szóval tökéletesen egymásra találtunk ezzel a könyvvel. Nem az izgalmak vagy a karakterek miatt kell olvasni és szeretni, hanem mert egy különleges világot mutat be, és mindenben segít meglátni a szépséget. Egyszerre süt belőle a szavak és a természet szeretete és tisztelete. Tökéletes merengős olvasmány.

Szerző

Belle
Szerkesztő