Oldal kiválasztása

Hol is kezdjem? Nehéz dió ez… A napokban magyar szerzőtől olvastam egy romantikus novellát. Nem túl gyakran olvasom rövidebb műveket, de néha engem is elragadnak, és ilyenkor nem csak a hosszabb regények vannak terítéken. Sőt, mostanában azon napokat élem, hogy nem csak novellát, de több görög drámát is olvastam.

Említettem már, hogy ez a novella magyar szerző írása. Voltak időszakok, amikor félve vettem kezembe honfitársaim történeteit. Persze ez akkor volt, amikor többször futottam bele olyan esetekbe, hogy egyes szerzők nem kezelték éppen a legjobban a negatívabb véleményt. Természetesen megértem, hogy nem esik jól az ilyen, de egy emészthető, tisztelettel megírt építő jellegű kritika szerintem nem szabadna, hogy kirohanáshoz vezessen. Szerencsémre saját bőrömön nem tapasztaltam ilyen negatív hozzáállást, sőt egyre több magyar szerzővel hozott össze a sors, eddig pedig mindannyian abszolút jól fogadták a negatívabb értékelőimet is. Örülök, hogy az észrevételekkel segíthetjük egymást, hogy minél jobb és jobb írások kerüljenek a könyvpiacra.

Most pedig jöjjön Kiss Virág: Angyali szerelem címet viselő novellája. Talán fontos megjegyezni, hogy ez a kötet nem jelent meg papírformában, kizárólag ebook formátumban hozzáférhető. Olvasás közben a formátummal kapcsolatban abszolút nem lehetett okom panaszra. Szépen, hibamentesen tördelt a novella, a fejezetek új oldalon kezdődnek, jól elkülönülnek egymástól. Szerintem fontos, hogy a fejezetek ne olvadjanak össze. Ezzel kapcsolatban tetszett még, hogy a tartalomjegyzékben feltüntetett fejezetcímek is aktívak, az adott fejezetre ugranak. Formailag, úgy érzem abszolút rendben van a kiadás. Szerzői magánkiadás lévén nálam ez nagyon erős piros pont, hogy az írónő figyelmet fordított erre.

Sarkalatos pont a könyveknél a borító, hiszen ezt látja az olvasó először. Ez a kötet két borítóval is kecsegtet, ugyanis a Libri és a DiBook oldalán egy másik borító szerepel. Sajnálatos számomra, hogy nem azzal a borítóval lehet olvasni a történetet. Azért bánom ezt ennyire, mert a fülszöveg egy romantikus és egyben misztikus történetről mesél, míg a fenti borító, amelyen a két fiatal néz szembe az olvasóval, számomra ezt nem tükrözi egyáltalán. Egyébként konkrét arcok megjelenését nem is mindig tartom jó ötletnek, mert az olvasó elképzelését erősen lehet ezzel befolyásolni. Sajnos a két karakter nem is tudott szimpátiát kelteni bennem, pedig szerettem volna. Viszont a másik borító, amelyen egy csókot váltó pár sziluettje látható a naplementében, sokkal sejtelmesebb és megtartja azt a misztikumot is, amiről a fülszövegben is szó volt. Sajnálom, hogy végül nem ezzel a borítóval jelent meg a történet.

Na de miről is szól ez a novella? Ahogy már említettem egy romantikus és egyben misztikus történetről van szó. Novella lévén nem túl hosszú, összesen 43 oldal és két fiatal egymásra találásáról, szerelmükről, megpróbáltatásaikról és boldogságukról szól. Így leírva talán túl sok is ez egy ilyen rövid novellába. És azt kell mondanom, hogy valóban. Olvasás közben úgy éreztem, hogy az írónő túl sok eseményt szeretett volna beleírni ebbe a rövid történetbe. Én magam úgy gondolom, hogy a novelláknak pont az a lényege, hogy egy bizonyos eseményre koncentrál, nem ölel fel hosszabb időszakot. Ez sajnos nem valósult meg, hiszen a cselekmény több, mint egy éven keresztül tart. Ez már simán elfér egy regényben, sőt szerintem igényli is a hosszabb terjedelmet.

Talán pont emiatt éreztem úgy, hogy írástechnikailag sokkal inkább hasonlított a novella egy regény vázlatára. Sok tőmondattal találkoztam, melyek rengetegszer instrukcióknak tűntek a karakterek számára. Hiányoltam a szépen megfogalmazott összetett mondatokat.
A párbeszédeket túl modorosnak éreztem. Manapság senki nem beszél így egymással, mint ahogy a szereplők szóltak egymáshoz, emiatt egyáltalán nem éreztem spontán és gördülékeny társalgásnak a dialógusokat, és töredezetté is vált a történet.
A szövegalkotás szempontjából viszont pozitívumként éltem meg, hogy nagyon kevés helyesírási/elütési hibába futottam bele. Talán 1-2 ilyen hiba volt, semmi több. Ez nagyon jó! Az már azonban kevésbé, hogy a központozás nem sikerült ennyire hibamentesre. Több helyen volt indokolatlan vessző, míg más helyekről hiányzott sajnos. Az olvasást többször megakasztotta az is, hogy az írónő nem következetesen használta a múlt és jelen időt. Sokszor indokolatlanul keveredett a kettő, akár úgy is, hogy egyik mondat múlt időben íródott, a következő viszont már jelenben. Ezáltal elég kusza lett maga a szöveg.

Bár nekem nem tartoznak kifejezett kedvenceim közé a romantikus történetek, de a misztikummal általában meg lehet venni. És igazából olvastam már nagyon sok remekül megírt, igazán jól adagolt romantikus könyvet is. Sajnálom, hogy az Angyali szerelemmel nem tudtam ezt megélni. Számomra túlcsordult az érzelem a novellában, túl szirupos volt az a szerelem, ami a két fiatal között szövődött. Persze nem mondom, hogy ilyen nincs a valóságban, mert létezik a mindent elsöprő, fellegekben repkedő szerelem, de azt hiszem, hogy ez a fajta ritka. Rengetegszer olvashattam a „Kedvesem”, „Szerelmem” vagy „Drágám” megszólítást, amivel nem is lenne baj, ha nem minden második mondat kezdődött volna így. Ezáltal számomra hiteltelenné vált Laura és Daniel szerelme.
A beharangozott misztikus vonal viszont még mindig izgalommal töltött el. Viszont ebben saját, belső hitvilágom miatt csalatkoztam. Ezt egyáltalán nem lehet felróni a történetnek, sem az írónőnek, hiszen, a behozott teremtménnyel/teremtményekkel kapcsolatban nekem magamnak vannak fenntartásaim. A megemlített misztikum által képviselt egy bizonyos mértékben vallási vonalat is a mű, s mivel én magam nem vagyok vallásos, talán ezért sem tudtam erre a szálra ráhangolódni. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan olvasók, akik megtalálják ebben az elemben önmagukat. Sajnos ez nem én vagyok.

Összességében úgy érzem, hogy a fenti hibák mindenképp javíthatók sok gyakorlással. Az írástechnika tanulható, és ha az írónő szeretne írással foglalkozni, akkor bátran tegye. Írjon sokat és gyakoroljon minél többet. A romantikus történeteknek elég gazdag a célközönsége, és a cselekmény ötlete sem volt rossz, pláne, hogy megfűszerezte némi misztikummal. Mégis úgy gondolom, hogy ez a történet, ez a novella egyelőre még kiforratlan, átdolgozásra szorul, viszont az irány jónak tűnik, lehet ebből még remek könyv a későbbiekben.

Szerző

Judyt
Judyt
Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”