Nem telt el olyan sok idő az előző cikkem óta, de én már is visszatértem újdonsült kedvenceimhez. A Leprous egy pillanatig nem lazsál még a krízishelyzetben sem, és tartják magukat a már megszokottnak tekinthető havi egy online eseményhez. Legutóbb a banda legmeghatározóbb albuma, a The Congregation került terítékre, amit a srácok elejétől-végéig lejátszottak. Ezúttal viszont rögtön két lemezt is elővettek, névlegesen a 2017-es Malinát, illetve a 2019-es Pitfallst. Ezt a két remekművet egy hétvégére sűrítették be, az előbbi múlthét szombaton, az utóbbi pedig az azt követő vasárnap kapott műsoridőt.
A múltkori streammel ellentétben a zenekart most nem egy kis stúdióba suvickolták be, hanem egy helyi színházban került sor mindkét fellépésre. Most volt rendes, helyi közönség is, az énekes elmondása szerint nagyjából negyven szerencsés ember foglalhatott helyet koncertenként – az én irigységem pedig határtalan. 🙂 A két eseményért összesen 30 dollárt kértek el, úgyhogy ismét nem kellett egetrengető összegeket kifizetni a minőségi szórakozásért. Akik egyben vásárolták meg a két koncertre a jegyet, azok vasárnap a fő előadás után még egy kis ajándékban is részesülhettek, de nem csak ez volt az első és egyetlen meglepetés ezen a hétvégén.
A setlisteket illetően a norvégok megint nem árultak zsákbamacskát. Szombaton a Malina album mesterművei kerültek terítékre, a légiesen könnyeden induló Bonneville-től kezdve a könnyfakasztó The Last Milestone-ig. Ugyan ezen a lemezen – a Pitfallsszal ellentétben – nem akadt olyan szám, amit a zenekar nem adott volna korábban elő, még is voltak olyanok, amik nem sokszor kerültek bele a rotációba. Ilyen például a Captive, a Coma, a Leashes vagy a címadó Malina, amiket pont ugyanolyan izgalmas volt hallgatni, mint a közönségkedvenc Stuckot, From the Flame-t, vagy az Illuminate-et. Számomra az est fénypontja a kezdő szám mellett a két fémesebb darab, a Mirage és a The Weight of Disaster volt.
A vasárnapi előadás sajnos technikai problémákkal kezdődött, ám a munin.live csapat aránylag hamar orvosolta a helyzetet, és a netes publikum számára ez a kis malőr nem rontotta el teljes mértékben az élvezhetőséget. A Pitfalls-est szintén tartogatott két élő premiert, a By My Throne valamint a Foreigner személyében. Én magam is ezt a két számot vártam leginkább, illetve természetesen a libabőrt produkáló kezdő dalt, a Below-t, a rendkívül laza I Lose Hope-ot, az elbűvölő Distant Bellst, valamint a hihetetlenül epikus The Sky is Redet. A két bónusz darab kilétét nem tudtuk előre, úgyhogy teljesen váratlanul ért minket, amikor a srácok belekezdtek a Golden Prayersbe, valamint az Angelbe – ez utóbbi talán a legjobb feldolgozás, amit életemben hallottam.
Nem tudom, mit terveznek legközelebb a norvégok, illetve mikorra, ám az biztos, hogy én továbbra is követni fogom őket. Az eddigi streamek az esetleges technikai problémák ellenére is szuper minőségűek voltak, arról nem is beszélve, hogy ezek a srácok a pandémia beállta óta szinte minden hónapban csináltak valamit – ki nem szeretne egy ilyen „elkényeztetett” rajongótábor tagja lenni? 😉
Dallista:
Szombat:
- Bonneville
- Stuck
- From the Flame
- Captive
- Illuminate
- Leashes
- Mirage
- Malina
- Coma
- The Weight of Disaster
- The Last Milestone
Vasárnap:
- Below
- I Lose Hope
- Observe the Train
- By My Throne
- Alleviate
- At the Bottom
- Distant Bells
- Foreigner
- The Sky is Red
— Ráadás —
- Golden Prayers
- Angel (Massive Attack feldolgozás)
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
