Oldal kiválasztása

Elérkezett a kedvenc menő boszis, musicales sorozatom vége, úgyhogy keserédesen ültem le a TV elé. Az előző évadban kicsit zuhant a színvonal, úgyhogy nagyon reméltem, hogy sikerül visszahozni a rég szeretett hangulatot. Lássuk!

Ott hagytuk abba az előző évadban, hogy a korábban sátáni boszorkányok, azaz Sabrináék legyőzték a pogányokat, és átpártoltak Hecaté istennőhöz. Eközben Sabrina egy időparadoxonnak köszönhetően kétszeresen létezik egyszerre.Van egy Sabrina Spellman (Kiernan Shipka), aki a Backster Gimi és az Éjszaka Templomának tanulója, és a Spellmanekkel él a halandók világában, és van egy Sabrina Morningstar, aki a pokol sátáni trónján uralkodik Lucifer (Luke Cook) és Lilith (Michelle Gomez) segítségével. Azért nem felhőtlen a boldogság persze, Nick (Gavin Leatherwood) és Sabrina még mindig fasírtban vannak, a lány emellett pedig teljesen egyedül is érzi magát, Prudence (Tati Gabrielle) haragszik Ambrose-ra (Chance Perdomo), és hamarosan közeleg a világ vége. Mi, már megint? Bizony, ugyanis Blackwood atya (Richard Coyle) most sem tétlenkedik, és magához szólítja a nyolc Ősi Rémséget, akik egymás után eljövendve igyekszenek egyre durvábban szétrombolni mindent. Eközben pedig a két Sabrina létezése sem tesz jót a téridő-kontinuumnak, amitől a pokol és a Föld hamarosan “egymásnak ütköznek”. Huhh, lesz itt bonyodalom bőven!

Srácok, még mielőtt bármiről is beszélnénk, el kell mondanom, hogy megtörtént, amire vártunk! Úgy van, Sabrina végre felelősséget vállal a tetteiért! Mind tudjuk az első két évad arról szólt, hogy “Jól van, Sabrina, már megint szétbarmoltál mindent. De azért fasza kis csaj vagy, 50 pont a Griffendélnek!”, a harmadik pedig annyiban változott, hogy “Sabrina, ne barmolj már szét mindent, és vállald a felelősséget!”, mire Sabrina, “Kössz, inkább nem!”. Most viszont a tetteinek van súlya. Igen, az első pár részben elég hülyén viselkedik, mert nincs pasija, és mindenki szerelmes körülötte, de tizenhét éves, úgyhogy szerintem ezt el kell néznünk neki. Úgy viselkedik, mint egy igazi tini, akinek tini problémái vannak, de emellett sötét, boszorkányos titkai is. Sokkal jobban sikerült egyensúlyoznia a sorozatnak a problémákat, és jobban bemutatni, ahogy elveszve érzi magát a sok borzalom között, mint az előző évadban, mikor ő sem értette az egészet, meg mi sem.

A szerelmi szálak kifejezetten jóra sikerültek, végre elengedtük a végeláthatatlan szenvedős enyelgést, és kicsit érettebben tudta kezelni minden szereplő a helyzetet. A kedvenc párosom  talán Zelda (Miranda Otto) és Marie (Skye Marshall) lettek, de nagyon örülök, hogy Hilda (Lucy Davis) is megtalálta Doctor C (Alessandro Juliani) mellett a boldogságot, amit megérdemel. Azt kicsit sajnálom, hogy Prudence és Ambrose kapcsolatával körülbelül semennyire nem foglalkozott az évad, mert ők nagyon elöl vannak a kedvenc szereplőim listáján, és szerintem nagyon érdekes lett volna foglalkozni vele.

Nem mehetünk el a tény mellett, hogy talán ez a legsötétebb évad mind közül. Na nem a világítás miatt, hanem mert itt történnek talán a legdurvább események. Nem volt véresebb, mint a korábbiak, viszont olyan témákat, történéseket hozott be, amin igencsak megborzongtam. A Végtelen zöld szobája kezdettől fogva nagyon ijesztő volt, Lilith sztoriján azóta sem tudom túltenni magam, és a vége pedig egészen kiakasztó volt érzelmileg. Nem fogok hazudni, voltak jelenetek, amiken keservesen sírtam.

Szerencsére ebben az évadban kicsit lentebb vették a High School Musical hangulatot, de azért nem vették ki végleg a dalokat, amikért nagyon hálás vagyok. Most egyszerűen jobban sikerült időzíteni őket, nagyobbat szóltak akkor és ott, ahol kellett. Persze én a korábbiakra se tudok haragudni, mert nagy musical rajongó vagyok, de megértem, hogy sok nézőt idegesíthettek.

Azt kell hogy mondjam, hogy így a végére egy nagyon epikus, menő, látványos, hátborzongató és sötét, de mégis nagyon érett és kerek évaddal zárult a sorozat. Fájó szívvel búcsúzom tőle, de nagyon örülök, hogy ilyen összeszedett lett, nem okozott csalódást, úgyhogy szerintem elérte, amit akart: hogy szomorúak legyünk, mert vége.