Igen, még mindig nem tudok ellenállni egy vacak sorozatnak, felejthető színészekkel, ha vámpírokról szól. És erre a Van Helsing a legékesebb példa.
Vanessa (Kelly Overton), és húga, Scarlett (Missy Peregrym) tovább folytatják a küzdelmet a vámpírok ellen, ráadásul mióta ráleltek anyjukra, tisztában vannak az idősebb vámpírok létezésével, akik saját totemjeik segítségével képesek felébreszteni az ősi vámpírt, magát a Sötétet. Ugyanakkor mióta Vanessa újra életre kelt, nehezen birkózik meg saját vérszomjával és vámpír-jellegűségével, ami már Scarlett számára is egyre feltűnőbb. És miután az ikrek egyre mélyebbre ásnak a vámpírok múltjában, a saját múltjukkal és szerepükkel is tisztába kerülnek, azonban az áldozat annyira családjuk sajátossága, hogy nem kerülhetik el.
Eközben Sam (Christopher Heyerdahl) saját múltbéli énével küzd, miközben rátalál egy vámpír orákulum, aki arra tereli a sorozatgyilkos férfit, amerre neki tetszik, és bár Sam nem veszi észre, hogy mennyire, azért kellően dróton rángatják ahhoz, hogy beteljesítse a neki kijelölt utat. Denver pedig elsőre egy kellemes és nyugodt városnak tűnik, ahol az emberiség végre újra kezdheti, azonban a Doki (Rukiya Bernard) és Jolene (Caroline Cave) olyan turpisságokra jön rá, ami nem csak a saját életüket, de az egész emberiséget veszélybe sodorja.
Az hiszem a legjobb dolog, ami valaha történt a sorozattal, az Scarlett felbukkanása. Scarlett ugyanis nem csak jó harcos, hanem remek humorral és egy kellemes talpraesettséggel reagál minden dologra, különösen a furcsaságokra, amiket az élet a testvérpár elé tesz le. Ráadásul kapcsolata Axellel (Jonathan Scarfe) ugyan az elején nem tűnt többnek, de mégis, annyira jól összeillő és támogató párost alkot, hogy komolyan feldobta a sorozatot, és kedvem támadt miattuk rendesen néznem, nem csak fél szemmel, unottal, fapofával.
Ugyanakkor el kell ismernem, hogy a harmadik évadra tényleg kezd egészen összeállni a sorozat, bár még mindig a felét ki kellene dobni, annyira sok a filler, még mindig ugrálunk a helyszínek, a szereplők és az időbeliség között, de tényleg látszik, hogy van mögötte egy irányító elme, ami igyekszik egységet kovácsolni az egészből, és nem csak random baromságokat bedobni, hogy a néző kiakadjon.
A vámpírok összetett mitológiája pedig különösen tetszetős, persze több sebből vérzik, hiszen ilyen egy szó szerint elnyomott és csak pár példánnyal rendelkező faj nem tud összehozni, de ezen túlmenőn, nagyon is okosan és logikusan van felépítve, merítve számos mitológiai elemből. Külön piros pont jár azért, mert földrajzilag rendesen nevezték meg a vámpírok ősi földjét, vagyis az akkor használatos nevén – ugyanez igaz a Kínába tett utazásra is.
Persze, a Van Helsing még mindig egy közepes alá sorozat, amit fogalmam sincs miért rendeltek be folyton – vagy én miért nézem egyáltalán –, de közben van benne mégis egy egyedi atmoszféra, amire érdemes odafigyelni. Mire ezeket a sorokat írom, tisztában vagyok vele, hogy az ötödik lesz a széria utolsó évada, így kíváncsian várom, mit produkálnak még a következő 2 évadon és 26 epizódon keresztül.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
