Amikor az egyik csatorna azt mondja, hogy nem, nem folytatjuk azt a sorozatot ami jó volt és felnőtt rajta rendesen egy generáció, inkább más neves darabokat gyalázunk meg borzasztó rebootokkal (Thundercats, Teen Titans), akkor mit tudnak tenni a fanok? Hát fogják magukat és saját kezűleg készítenek egy méltónak ígérkező lezáró évadot. Íme a Total Drama Reunion.
Elöljáróban még annyit, hogy hatalmas tapsvihar és köszönet Blu Production emberinek azért, amiért ezt a szintet elérték és újra elővették a sorozatot, hogy egy normális lezárást adjanak az eredeti széria borzalmas bukása után. Bár még csak az első epizód látható a youtube felületén, már így is rengeteg egykori rajongó úgy érzi, hogy a gyerekkora tért vissza – csak felnőtt köntösben.
Mert akárcsak a nézők, úgy a karakterek is felnőttek: az epizód nyítóperceiban láthatjuk, ahogyan a már ügyvéd Courtney próbálja rács mögé tenni a tini életüket tönkretevő – és majdnem el is vevő -, eléggé őrült Christ. Sajnos a pénz azonban a hatalom fölött áll, így az egykori showman megússza, de a többiek ( Cody, Owen, Gwen) így is hálásak amiért eddig tett. Arra azonban egyikük se számít, hogy Chris fixációja továbbra is fenn áll – sőt, erősödött -, így amint megvan minden résztvevő aláírása (nem teljesen törvényes úton persze), a világ elsötétedik hőseink számára – amikor pedig magukhoz térnek, a rémálmaikban kísértő szigeten találják magukat.
Nekem nagyon tetszett, ahogy a karakterek fejlődését mutatták; Courtney visszavett az egomán felfogásából és ténylegesen a jó ügy érdekében (Chris börtönbe záratása) koncentrál – még ha ez kissé mániákus dolog, jó dolog hogy a paranoiája nem lankadt semmit. Owen maradt ugyanaz a szeretni való haspók (csak éppen kapott egy Escanor bajszot) Chris pedig még őrültebb, mint eddig volt.
Örültem, hogy azt bemutatták, hogy a srácoknak – immáron felnőttként – mekkora trauma is az, hogy vissza kellett térniük erre a helyre. Szerecsélyükre a korábbi évek megedzették őket keményen és bár a környék veszélyesebb mint volt, fel tudják venni a harcot. Azt pedig igazán nosztalgikus volt látni, hogy míg mások a túlésre hajtanak, addig, egy-két embert a szép/rossz emlékek elegye rohan meg (Gwen), régi párok találhatnak újra egymásra – legalábbis az eredeti sorozatban lévő Gwen&Trent és Duncan&Courtney vonalra már most elég erős utalások vannak.
Gyerekként imádtam a sorozatot – akárki akármit mond, az első évad volt a legjobb – és jó látni, hogy a készítő csapat nem csak a borítót nézve esett neki, hanem tényleg szívüket-lelküket beleadták és ismerik azt, amivel dolgoznak. A karakterek olyan arányban változtak, amilyen szinten fel kellett hogy nőjenek, de látszódik az rajtuk, hogy legbelül még ott van az a zavart tini, aki mindenáron menekülni akar egy holdkóros bosszú elől.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
